Egy kicsit vad, túl kiváncsi, de nem lehet elmondani róla, hogy felkészületlenül áll a szerepei elé.
Kavarognak az érzések az emberben a könyv olvasása közben.
Hogy miért nem lájkolok a közösségi oldalakon temetős, bánatos hangulatú és koponyás, ultra jó technikával kidolgozott képeket?
Laza, szórakoztató, könnyed stílus, majd arculcsapás a regény egyharmadában.
Életem első könyve, aminél már a tizedik oldalt megkönnyeztem.
Félve kezdtem bele ebbe a regénybe, kerülni akartam a fájdalmas témákat.
Csak néhány rövid mondatot szeretnék ehhez a regényhez fűzni... mivel utáltam, pedig olyan szép rózsaszín a borítója.
Az unalmas könyvek arra jók, hogy megtanuld belőlük, hogyan nem kell írni.
Minden lökött nő mellé kell egy férfi, aki elkapja...
Ez most nem az a nyugis, az írónőtől megszokott laza romantikus regény volt.
Három barátnő, egy varázslatos termékenységi szobor, és ennek eredményeként három terhesség.
"Tudod, lehetsz bátor és félhetsz is egyszerre." - a lényeg, szeresd magad eléggé, hogy saját életed legyen.
Ne tévesszen meg az idilli Karácsonyt idéző cím, és védjegyként az írónő sem...
Egy 450 oldalas könyvet két nap alatt kiolvastam, az mindent elmond róla....
Egy lenyűgöző író bámulatosan érzékletes könyve... ismét.
Az ötödik Milly Johnson könyv után már úgy érzed, tudni fogod a történet folytatását....
Senki sem az, aminek látszik....
Ugyanaz a válás két szemszögből. Vajon ki a hibás?
Ismét egy fantasztikus könyv a szerzőtől, amiben megmutatja, hogy a dolgok nem feketék-fehérek.
Az igazán jó könyvekben elindul egy változás a szereplő vagy környezete életében.
Döbbenettel olvastam egyes fejezeteket arról, hogy ki is áll néhány híres ember mögött.
Bátortalanul fogok neki ennek a könyvleírásnak.
Ezennel szeretnék díjat adni a fülszöveg megírójának.
Mi van akkor, ha egy örökké útonlévő fotóriporter egy ismeretlentől örököl egy lakást?
Büntetésből álomnyár :)
Olyan érzésem volt majdnem végig, hogy a szerzőnek - akit egyébként kedvelek - volt két kisregénye, nem tudott velük mit kezdeni, ezért jól feldarabolta őket, és összegyűrte egy nagy regénybe.
A könyv, amiben minden oldalon azt várod, hogy meglepődj végre.. és nem, nem érkezik el ez a pillanat.
Amikor tiszteletet érzel a szereplők iránt, pedig nem tetszik a könyv vége....
Egy gyönyörű borító és egy kalandos postaláda történetének a bevezetése után....
Képes-e az ember újból szerelmet érezni, ha elveszíti azt az embert, aki értelmet adott életének?
Vajon kinek ajándékozd el a boltot, ami a szívedhez nőtt?
Nagyon sok idős emberrel beszélgetek, számtalan regényt olvasok róluk. Sokkal vidámabban látják életük, mint ami ezeken a lapokon van.
Elgondolkodásra készteti az embert a könyv.
Barátnőm nemrégiben járt Andalúziában, így ő javasolta, hogy a mi kis barátnős-könyvklubunk ezt a könyvet olvassa el.
Egy könnyedén izgalmas, titkokkal, barátságokkal, szerelemmel teli regény.
Te vágytál valaha arra, hogy húsz évvel fiatalabbnak nézzenek? És ha igen, belegondoltál, hogy ez mivel járhat?
Mi történhet az uralkodó halála után, hogyan élik meg a vezetés nélkül maradt zsoldosok a szabadságérzését, és hogyan folyik tovább az élet a falvakban, városokban?
Ahol nincs még internet a sztoriban, attól a regénytől ódzkodni szoktam. De ez a regény mégis tetszett.
Egy pár oldalas kis mesekönyv, ami nyugodt álmokat ígér a gyerekeknek.
Nem is a történet ragadott magával, hanem a közeg, és a közösség, ahogy egymás felé fordultak az emberek.
Könnyed, nem erőltetetten humoros, pergő cselekmény, romantikus szálak.
Vannak könyvek, amik hozzáadnak az életedhez, de vannak, amik elvesznek belőle, például azzal, hogy megkérdőjelezik intelligenciádat.
A sorozatból véletlenül ezt a könyvet olvastam el először, és egyáltalán nem bántam meg :)
Feltűnt, hogy nem ajánlót, hanem ismertetőt írtam a címben?
Sokáig gondolkodtam, hogyan írjak erről a könyvről....
Volt már olyan élményed, hogy szívesen beleüvöltöttél volna a könyv lapjaiba, hogy: csináld már, ne csak filozófálgass!!!
Csettintésre minden jóra vagy rosszra fordul.
Szeretem, ha elhitetik az emberrel, hogy a mínusz életkedvből is fel lehet állni, és örülni az életnek.
Majdnem megnéztem újra a Római vakációt Audrey Hepburn szereplésével.
Talán sosem késő megtudni az igazságot.
4. oldal / 5
