Hogy miért nem lájkolok a közösségi oldalakon temetős, bánatos hangulatú és koponyás, ultra jó technikával kidolgozott képeket?
Mert lehoznak az életről.
A művészetnek brutál nagy ereje van abban, hogyan vélekednek az emberek a világról, milyen célokat tűznek ki, micsoda tetterővel futnak neki a feladatoknak és a hitnek önmagukban.
Viszont a fent említett festmények témái lehúznak, szomorúvá tesznek, visszataszítják az embert a múltba vagy az ismeretlen jövőtől való félelembe.
Mikor olvastam a Bánat és öröm című könyvet, hát kínlódtam.
Akarom én ezt? Elkeserítsem több napomat azzal, hogy a depresszióról, valamilyen válfajáról olvassak egy regényt, ahol a főhős, Martha, nemcsak a saját életét, hanem az egész környezetéét hazavágja?
Lehet vitázni azon, hogy erről tudni kell, el kell fogadni az együttélést azzal, hogy a világ nem rózsaszín, hanem piszkosul tele van sötét, szürke, komor színekkel is. De egész egyszerűen nyomasztott a könyv. A főhős hangulatingadozásai, az igazságtalan kitörései, a heteken át tartó asztal alatti élete. Vagyis az életképtelensége.
És nem, nem ítélem el azokat, akik a való életben ilyen betegséggel szenvednek. Hanem a regényeket, festményeket, dalszövegeket akarom kerülni, amik az egyébként pozitív, jókedvű, derűs embert is fel tudja kavarni, és mély szomorúsággal eltölteni.
Én választottam ezt a könyvet (vagyis a kezembe adták egy könyvesboltban, hogy ez most nagyon kapós és romantikus (???)).
Az ajánlók alapján, hogy Martha mennyire pozitívan, cinikusan áll hozzá az állapotához, mennyi humor van benne, milyen sokszor hangosan felnevettek rajta, nos, ezt sehol nem találtam. A címoldalon szereplő ajánló szerint pedig, aki minden barátjának, ismerősének oda fogja adni olvasásra, na, erről az jutott eszembe, hogy az ilyen barátoktól kíméljen meg az élet.
És arról még nem is beszéltem, hogy totál megtévesztő volt a rózsaszín borító, ami alapján úgy éreztem, hogy a Bánat és öröm cím egyensúlyt fog takarni a negatív és pozitív kicsengésű részek harmóniájával....
Egy dolgot viszont elviszek a könyvből magammal: ha az ember pszichésen beteg, attól nemcsak ő szenved, hanem az egész környezete életét tönkre teszi (mondta ezt Martha alkoholista anyja, aki a könyv végére tiszta lett).
És ugyanez a mondat igaz így is: ha Te jól érzed magad, a környezetedre is hatással vagy, így mindenki jókedvű, lelkes lesz a világodban.
Nos, most megyek egy ilyen könyvet keresni magamnak, drága Olvasó.
Lami
