Laza, szórakoztató, könnyed stílus, majd arculcsapás a regény egyharmadában.
Még mindig nem értem meg, miért tömik tele a könyveket az intim pillanatok ennyire részletes leírásával. Ha valakinek az egyik kedvenc szerzője Lucinda Riley, akkor érti, mekkora különbség van aközött, hogy sejtetünk valamit, vagyhogyha filmszerűen az arcunkba tolnak egy jelenetet.
A sztori egy könnyed kis nyári regény, de mivel tényleg jó a nyelvezete, lendületes, laza, pimasz, ezért örömmel vettem a nehezebb olvasmányok után.
Nos, egészen addig, amíg a férfi és nő úgy nem érezte, jöhet a testiség :)
A sztori: Lotti készül az érettségi találkozóra, de a főnöke, aki egyben osztálytársa is volt, kirúgja a munkahelyéről, hogy a próbaidő után ne kelljen magasabb fizetést adnia. Lotti elhatározza, hogy erre a találkozóra elviszi az álompárját, a vőlegényét. A bibi az, hogy nincsen senkije, így elindul a gazdag környékre találni egyet.
Véletlenül összekoccan egy pasival, aki valóban gazdag, jóképő, és mint kiderül, álmenyasszonyt keres, hogy egy üzletet megköthessen.
Nos, a történet tényleg kis negédes, de tetszett a stílusa. Egészen a regény utolsó harmadáig élvezettel olvastam. Ott egy kicsit megakadtam, hogy mitől lett divat a kortárs irodalomban ennyire vizuálisan írni a hálószoba jelenetekről.
A könyvtárostól megtudtam, hogy ezt a regényt az ifjúsági irodalomba sorolják, úgyhogy még jobban felszaladt a szemöldököm, hogy levagyok maradva boomerként, és már mindenről is ennyire nyíltan beszélnek a mai fiatalok, és regényekből sajátítják el... a technikát.
Nos, a könyvre az öt pontból hármat szeretnék adni, itt pedig a hozzá horgolt nagyinégyzet a 2026-os könyvtakaróhoz:
