Kavarognak az érzések az emberben a könyv olvasása közben.
Időnként szánalmat érez, néha mérges, van, hogy átölelné, és akad, mikor leüvöltené a fejét Matthew Perrynek, a Jóbarátok Chandler-jének.
A könyv többszörösen utal arra, hogy nem minden függő gyengesége miatt válik azzá. Egy gyermekkori trauma, egy csecsemőkorban adott fájdalomcsillapító is okozhatja azt, hogy valaki felnőttként néha lejön a szerekről, az italról, de állandóan visszaszokik rá.
Vajon van végleges megoldás arra, hogy valaki ne mondja azt hosszú évek után, mikor teljesen tiszta volt, hogy : "ok, évek óta nem voltam bódult, ez az egy pohár/bogyó nem fog visszahúzni."
Mindig az az első ártatlan dolog, ami mégis utána mindent tönkre tesz.
Matthew Perry könyve nem hiszem, hogy segítség azoknak, akik szintén szenvednek a függőségtől. Leszokás-visszaszokás. Ezzel igazolva látják talán, hogy neki sem sikerült mindig, és bár a könyvet megírta, de már sosem tudjuk meg, hogy vajon tiszta is maradt volna még éveken át, hisz halálával ez már nyitott kérdés marad.
Azoknak, akik együttélnek olyan emberrel, aki függő, nekik viszont nagy válaszokat adhat a könyv: sose hagyd egyedül a szenvedőt, és nem azért, hogy ellenőrizd, hanem hogy érezze, fontos ember a számodra, szükség van rá, és úgy szereted, ahogy van.
Matthew Perry legnagyobb problémája az volt, hogy vajon szerethető és szórakoztató-e. Mihelyst valamilyen szert magához vett, ez a kérdés máris elillant. Na de addig? Addig kérdések, kételyek, kisebbrendűségi érzés, önbizalomhiány.
Hatalmas kreativitás volt benne, forgatókönyveket írt, darabokat rendezett, most tervezte az életéről szóló film elkészítését. Milliókat költött terápiákra, elvonókra, barátokra, szerelmekre. Mindene megvolt. Kívülről. De bent a lelkében még így sem volt ez elég ahhoz, hogy lecsendesedve és elégedetten szemlélje önmagát.
Elvárások, megfelelési kényszer. És magány.
A könyv 5-ből 5 pontot kap tőlem, mert jó volt olvasni arról, amivel külső szemlélőként akár hatással is lehetünk valakinek az életére. És mert imádom a Jóbarátokat. Akkor is szerettem, mikor a legnagyobb gyerekem született, és még most is élvezettel nézem a sorozatot. Mert szórakoztat, kikapcsol... és sejtésem sem volt róla, hogy a grimaszok, gesztusok, poénok mögött ennyi bódító szer van, hogy mi nézzük, élvezzük a jeleneteket.
Csodás olvasást kívánok drága Olvasó :)
Lami
