Egy kicsit vad, túl kiváncsi, de nem lehet elmondani róla, hogy felkészületlenül áll a szerepei elé.
Ebben az önéletrajzi írásban azokat az epizódokat említi meg életéből, amelyek emberileg is hozzátettek ahhoz, hogy híres színész váljon belőle.
Nem bízta a véletlenre a szerepei megformálását, nem volt önhitt azzal kapcsolatban, hogy bármit el tud játszani.
Kereste önmagát, veszélyes utakat tett meg, olyan helyekre ment el a világban, ahova életveszélyes eljutni.
Az egyik fontos momentumot ez adta a könyvből. Tenni, megtapasztalni, tanulni, felkészültnek lenni.
Még egy dolog volt, ami megragadott az életrajzában. Amikor az első szerepeit megkapta, még semmi iskolázottsága nem volt. Úgy érezte, tanulnia kell a színészmesterséget.
A csavar itt jött: végzett az iskolával, és leblokkolt. Az a rengeteg tudás nem hozzátett a pályájához, hanem elvette belőle az ösztönösséget.
Aztán persze helyére tett mindent, lefarigcsált a tanultakból, hozzátette saját énjét, és sikerült ötvöznie végül a tudást a belső érzéseivel.
Ez azért volt érdekes, mert mikor elkezdtem festeni, még csak feldobtam a vászonra a színeket, formákat. Aztán eldöntöttem, hogy tetszik nekem ez a világ, képezni akarom magam.
Ahogy egyre magabiztosabb lettem technikailag, annál unalmasabbnak láttam a képeim. Ragyogó volt a megjelenítés, de a mondanivaló eltűnt a színek mögül.
Aztán idővel ez alakul, formálódik, de amikor először megtapasztaltam, rettenetesen ijesztő volt, hogy a tudással elvesztettem önmagam.
De most már tudom, ez nem így van :) Ez egy folyamat, amit meg kell élni, hisz a technikai magabiztosság szükséges ahhoz, hogy tudjam, mit akarok megjeleníteni, és végül azt átformálni a saját világomra.
Amikor letettem a könyvet, nem voltam odáig tőle. Aztán napokon át érleltem magamban, és időnként feljött egy-egy momentum belőle. És akkor jöttem rá, hatással volt rám az írása :)
Így öt pontból ötöt szeretnék rá adni, és természetesen a 2025-ös könyvtakaróhoz a nagyinégyzet is elkészült :)
