Egy 450 oldalas könyvet két nap alatt kiolvastam, az mindent elmond róla....
Imádom Milly Johnson írói vénáját, ahogy a szereplőit olyan tulajdonságokkal ruházza fel, mely mindenki környezetében megtalálható. Az irányításmániás és mégis gyáva embertől kezdve a szeretetteljes jellemig, aki csendben elfogadja sorsát mindenki mást maga elé helyezve
Bonnie egy régiségkereskedőnél dolgozik, mely üzletet még anno az apja alapította, de ő már csak alkalmazottként lehet ott. A vevőit és az eladókat mind tiszteletben tartja és a legjobb kínálatot, árat akarja nekik adni, ami miatt egy napon kirúgják. A jó sorsa még azon a napon egy másik boltba tereli, ahol megtapasztalja, milyen olyan helyen dolgozni, ahova mindennap szenvedéllyel mehet be.
A mosoly, udvariasság és alázat mögött azonban ott lapul a háttérben az otthoni hangulat, a férje manipulatív személyisége, aki sakkban tartja Bonniet, hogy véletlenül se hagyja el őt. Bonnie fejében mindig anyja gondolata van, aki arra bátorította, hogy nem elég álmodni valamiről, tenni is kell érte.
Az új munkahelyének, a régiségboltnak a tulajdonosa, Lew boldog házasságban él. És persze miről szólna a könyv, ha itt is nem hullanának le titkok, ami miatt a beletörődő, türelmes, szeretetteljes férfi egyszercsak úgynem érezné, húzza egy spirál lefelé.
A két ember, Bonnie és Lew közös érdeklődése a régiségek iránt, az azonos értékrendjük, egyre közelebb viszik őket egymáshoz. De a becsület, tisztesség, házassági ígéret nem engedi meg nekik, hogy változtassanak ezen.
De van az a határvonal, amit már nem lehet tovább feszegetni, és dönteni kell, lépni egy hatalmasat?
Jaj, drága olvasó, szinte azt éreztem, mindegyik embertípust ismerem a könyvből, a kereskedőket, a két főszereplőt, a házastársaikat. Annyira tökéletesen írta le őket a szerző, és olyan remek mondatokat tett a szájukba, hogy volt, amelyiknél megborzongtam, volt, aminél átöleltem volna őket.
Hatalmas nagy szeretettel ajánlom ezt a könyvet :)
Lami
