Ugyanaz a válás két szemszögből. Vajon ki a hibás?
A könyv két oldalról közelíti meg egy házasság felbomlását. Mit gondol a nő a családon belüli szerepeiről, és mit gondol a férfi a saját önmegvalósításáról? Közel harminc együtt töltött év után melyikük az, aki nem tudott kibontakozni, kié volt a nehezebb teher, ki vállalt több felelősséget?
A legfontosabb konklúzió: sose ítélkezz, ne vádolj, ne hozz elhamarkodott döntéseket, míg nem tudod, a másiknak milyen napja volt, mit élt át, akár érted, akár önmagáért küzdött-e.
Niklas és Bea élik az idilli családi életüket, ami kifelé nemcsak a világnak, hanem önmaguknak is megfelel. Két ikerlányukat nevelik szépen, a legtöbb otthoni feladat Beára hárul, míg a pénzkereset inkább Niklasra.
Egy ideális esetben ezt még el is fogadnák, és nem lehetne konfliktus. Bea is pont így gondolja, ezért amikor nekitámad férjének, hogy egyetlen feladata lett volna, és azt sem volt képes elvégezni, akkor döbbenten fogadja, hogy a férje kisétál az ajtón, és soha többet nem megy haza.
Mit rontott el? Mit nem vett észre?
A kettejük viszályát az ikreik is megszenvedik, sem szétszakadni nem akarnak, de egyik szülőjük mellett sem akarjál letenni a kizárólagosságot.
Hogy őszinte legyek, sok család életére éreztem úgy, hogy ráhúzható lenne ez a történet, így akár amiatt is érdemes elolvasni, hogy figyeljünk egymásra, békében és őszintén éljük le egymás mellett az életünket.
A könyvre öt pontból ötöt adok, és itt pedig a hozzá horgolt nagyinégyzet a 2025-ös könyvtakaróhoz :)
