Olyan érzésem volt majdnem végig, hogy a szerzőnek - akit egyébként kedvelek - volt két kisregénye, nem tudott velük mit kezdeni, ezért jól feldarabolta őket, és összegyűrte egy nagy regénybe.
A két történet egyáltalán nem kapcsolódik egymáshoz. Két szerelmi történet. Az egyik egy idős úrnak a visszaemlékezése, mikor egy balesetben a hóban reked, és több mint egy napig nem találnak rá. Végig hallucinál, a több éve elhunyt feleségéhez beszél.
A másik történetben két egymáshoz kívülről egyáltalán nem illő fiatal lesz szerelmes egymásba, de már az első pillanattól fogva érzik, csodásan megértik egymást.
Nos, ennyi a két történet, és a fülszöveg szerint kapcsolódni fognak egymáshoz.
Igen, az utolsó húsz oldalon. Viszont az az utolsó húsz oldal tele van meglepetéssel, szuper szálakkal.
Az öt pontból kettőt szeretnék rá adni, a vége miatt, mert az tényleg nagyon tetszett.
Itt pedig a nagyinégyzet a könyvtakaróhoz a borító színei alapján horgolva