Ez a könyv mindenek felett a 2025-ös év kedvence.
Megvallom, nem a történet miatt. Az egy kedves, szeretetteljes sztori arról, hogyha valaki azt hiszi, jót tesz, nem feltétlen igazolódik be.
Ami miatt viszont kiemelkedik minden könyv közül, azok az illusztrációk. Lisa Aisato alkotásaitól odáig vagyok. Megkaptam húgomtól tavaly a Karácsonyi éneket is (ezt is tőle kaptam :) ), ami szintén hatalmas kedvencem lett.
Egyszerűen imádtam olvasni a történetet, majd rátekinteni a képre, és döbbenten nézni, hogyan tud jelentőségteljes hangulatot, arckifejezéseket adni egyes sorokhoz a festményekkel. Hatalmas élvezet volt végigmenni így az oldalakon!!
A történetben Lilja árván marad, nagypapája neveli. A faluban sosem süt a nap, így semmi sem terem meg, a gyerekek a pocsolyákban játszanak, szinte ez az egyetlen lehetőségük. Lilja nagyapja azonban minden héten kétszer elmegy a faluból egy üres puttonnyal, és friss zöldségekkel megrakodva tér vissza.
Senki nem tudja a titkát, mígnem Lilja utánaered, és megismerkedik mind a titokkal, mind egy fiúval, aki segítségére lesz abban, hogy a nap ne égessen, az eső pedig ne rohassza el a növényeket, hanem találják meg a középutat, ami termővé teszi a földeket, és boldoggá az embereket.
A könyvre feltétlen öt pontból ötöt szeretnék adni, itt pedig a hozzá horgolt nagyinégyzet a 2025-ös könyvtakaróhoz :)
