Mit tehet valaki negyvenévesen, ha más életre vágyik, mint amiben része van?
Ida sikeres építész, de a párkapcsolatai mind nős férfiakra korlátozódnak. Közeledik a negyvenedik születésnapja, és eldönti, családot, de leginkább gyereket szeretne. Le akarja fagyasztatni a petesejtjeit, és a hétvégi kiruccanás alatt akarja elmondani családjának, húgának, anyjának, és az anyja új párjának.
De a család beelőzi, és mindenki más a saját híreivel kispadra küldi Idát, így nem osztja meg velük a tervét.
Imádom az író stílusát. Egy idő után már nemcsak a regényre figyeltem, hanem az tűnt fel - és ezt a fordítónak is köszönhetjük -, hogy nem használ határozószavakat, hanem olyan igékkel viszi előre a történetet, amikkel minden egyes rezdülést érezni.
A testvéri versengést, az apa-lánya kapcsolatot, a párkapcsolati szabadságot, gátlástalanságot.
Az öt pontból ötöt szeretnék rá adni, és itt pedig a hozzá horgolt kis négyzet a 2026-os könyvtakaróhoz :)
