Büntetésből álomnyár :)
A könyv elejével nem igazán értettem egyet, mely szerint a szülők amiatt nem vitték az ikreiket Görögországba, mert nem lett jó a bizonyítványuk. Hát ennél egy kicsit megijedtem, hogyha már az elején fel kell húzni a szemöldököm értetlenség miatt, mi lesz a folytatás. Aztán lehet, én vagyok túl engedékeny.
Szóval az ikreknek nem lett olyan a bizonyítványuk, mint amit elvártak volna tőlük, így az Argentínából hazalátogató nagynénjükre bízzák őket, míg a szülők két hétig nyaralnak.
De hát ez a nagynéni nem az a konyhában sürgölődő, horgolgató asszony. Tele van kalandvággyal, újra meg szeretné látogatni a múltja helyszíneit, és ebbe a kalandba a két kisgyereket is belevonja.
Persze arra nem számít, hogy szegényeknek még egy lopott kocsin is kell majd többszáz kilométert utazniuk, de ő az a temperamentumos nő, aki előtt haptákba vágja magát minden ember, így az összes útkanyarra megleli a megoldást.
A regény 1980-ban került először kiadásra, így számomra érdekes volt, ahogy olyan eszközök jelentek meg, melyek a gyermekkoromat idézik :)
A könyvre öt pontból ötöt szeretnék adni és itt pedig a hozzáhorgolt nagyinégyzet a 2025-ös könyvtakaróhoz :)
