Barátnőm nemrégiben járt Andalúziában, így ő javasolta, hogy a mi kis barátnős-könyvklubunk ezt a könyvet olvassa el.
Számára nagy élményt jelenthetett az utcák felismerése, ahol a főszereplő hol eltéved, hol izgalmas helyek tárulnak elé, hol egy családi vacsora megterített asztalai várják hirtelen, vagy éppen egy tüntetés közepén találja magát.
Bartha Katinka, a könyv főhőse egy galéria kurátora Budapesten, aki egyik reggel azzal szembesül, hogy édesanyja éveken át hazudott neki és édesapjának. Azonnal elhatározza, hogy elindul Andalúziába, és leleplezi anyját a szeretőjével.
Hogy valóban ez áll-e a sztori hátterében, vagy valamilyen teljesen más rejtélyes múlt jelenik meg, azt a lapokon keresztül megismerhetjük. Ellenben meglepett - valamiért erre nem számítottam -, hogy két szálon fut a cselekmény. Az egyik a jelen, ahol Katinka belebonyolódik különféle szerelmekbe, megismerkedik a spanyol életérzéssel, kideríti anyja titkát, a másik szál pedig az 1956-os eseményeket taglalja, és azon követi végig a szereplőket, hogyan kerültek Magyarországról Spanyolhonba.
Őszinte leszek: sokkal, de sokkal mélyebb megélési, érzelmi szálak kibontakozását vártam a könyvtől. Nem jött át nagyon sokszor a félelem, a bizonytalanság, avagy a határozott szándék fanatikus érzése. Történetek voltak, melyeket akár egy sima történelmi könyv lapjain is olvashattunk volna. Hiába is írta le a szerző, hogyan mentek át néma csöndben a hídon, vagy rohantak át a kietlen úton, ahol lövéseket kaptak. Nem sikerült együtt izgulnom a szereplőkkel. Hiányzott számomra az igazi feszültségkeltés, a bizonytalanság rettenetes megélése, és a harcos szellem megjelenése.
Aztán, amit még hiányoltam a könyvből az a szereplők történeteinek végső feltárása. Voltak olyan nem teljesen mellékszereplők, akiknek nagyon érdekelt volna a sorsa. De vagy teljesen eltűntek a félhomályban, vagy egyáltalán nem érkezett arra utalás, mi lett velük, hogyan élték meg a találkozást.
Ezek az érzelmi pillanatok mind hiányoztak Katinka életéből is. Ott voltak előttem feketén-fehéres a sorok, de a szavakon túl nem ringatóztam együtt a szerelemmel, a kíváncsisággal. Mintha csak a szomszéd lánya mesélt volna el egy történetet mindenféle írói képzettség nélkül.
Sajnálom, hogy nem tudom ezt a regényt hatalmas szeretettel ajánlani, pedig bakancslistámon szerepel, hogy magyar író tollából is tudjak tiszta szívvel könyvet ajánlani. Ez most nem lett az.
A könyv értékelésére az 5 pontból 3-at szeretnék adni, hisz a történet, az alapvonal jó lett volna, de az írás szárazsága nem sodort magával drága Olvasó.
Csodás napot kívánok :)
Lami
