Az ötödik Milly Johnson könyv után már úgy érzed, tudni fogod a történet folytatását....
A helyzet viszont az, hogy bármennyire is ismerős már az írónő gondolatmenete, mégsem lehet minden regény tökéletes élmény.
Legyenek titkok, rejtélyes múlt, egymást utáló főhősök, akik a végén úgyis szerelembe esnek, mindenki érje el a célját -, nos valami ilyesmi vonalon fut végig az összes regény, de most kivételesen nem írom azt, hogy letehetetlen olvasmány.
Az eddigi könyveknél mind átéreztem a szereplők habitusát, a jó és rossz főhősök jellemei is mind tisztán kirajzolódtak. Ebben a könyvben viszont sokkal felszínesebben éreztem a szereplők jellemének ábrázolását, és a meglepetésszerű sorsfordító események megjelenését.
Juliet egyedül él harmincas éveiben a lakásában, és az egyik szobáját szeretné kiadni. Nagy nehezen talál egy lakótársat Floz személyében, aki bár kedves, tiszta teremtés, együttérző minden rezdülésre, de a folyton kisírt szemei mégis azt sugallják, valamit erősen rejteget.
Aztán megérkezik a képbe Guy, Juliet ikertestvére, aki első szempillantásra szerelembe esik az új lakótársba, Floz-ba, de minden egyes próbálkozása kudarcba fullad esetlen mozdulatai miatt. Guy legjobb barátja, akivel már harminc éve ismerik egymást, őrülten szerelmes Julietbe, aki lekezelően bánik vele. De a srác nem adja fel, és addig kitart, míg nem.... (majd olvasd el a "míg nem" részt :) )
Floz, aki az egyik főszereplője a könyvnek, a rejtélyes múltjával, a könnyfakasztó jelenével belopja magát a család szívébe, legfőként Juliet és Guy kezdenek el rajongani érte, mígnem egy olyan hadműveltre is kényszerülnek, amivel megmentik Floz-t a tökéletes megaláztatás alól.
Szóval, az adalékok:
- vegyél egy főhőst, aki utálja a másikat, majd boronáld össze őket
- vegyél egy szomorú szemű nőt, aki tele van rejtéllyel
- vegyél egy bunkónak ható pasit, akiről kiderül, hogy csupaszív
- vegyél egy izmos, jóképű pasast, aki nem bukik a hosszúlábú, formás, szőke, kedves, szorgalmas nőkre, hanem azonnal szerelembe esik pont ezek ellentétébe
- és végül vegyél olyan alapsztorikat, amit akár Te, akár bármelyik ismerősöd átélhetett - vetélés, internetes társkeresés, alkoholista férj, öngyilkosság, alkoholos szerelmi légyott -, és érezd a valóság létezését a könyv lapjain.
És a regény máris készen van :)
Ha pontoznom kéne, nagy-nagy sajnálattal 3-ast osztanék ki rá. Bár sose fogja tőlem megkérdezni az írónő, mit gondolok róla, de azt mondanám, ha mégis becsöngetne, hogy mi a véleményem erről a könyvről: Szerintem állt mögötted valaki, hogy azonnal írj egy hét alatt egy regényt, mert Te ennél sokkal jobbakat is adtál már az olvasóidnak.
De szerencsére nem kérdezi, én pedig csak a fenti értékelés alapján Rád bízom, drága Olvasó, hogy elolvasod, vagy sem.
Lami
