Petkesné Lami Bakos Györgyi vagyok, ennek az online művészeti magazinnak a megálmodója. És akkor most jöjjön egy (ön)interjú, mindenféle félrebeszélés helyett
Akarsz egy sablonos kérdésre válaszolni már így az elején?
Minden vágyam, hogy kiszínezzem az unalmas sablonokat!
Nos, akkor kezdjük egy alap kérdéssel. Honnan jött az ötlet, hogy ezt a magazint létrehozd?
Egyszer csak így keltem. Nézz bolondnak, de tényleg így volt. Felébredtem, és eldöntöttem, hogy ezt a sok hihetetlenül kreatív, lelkes, szenvedélyes embert meg kell mutatnom a világnak. Sokan nem értenek a technikai oldalához annak, hogy online felületen megmutassák magukat. Így elhatároztam, hogy itt belépek a képbe, és adok egy olyan felületet számukra, melyen igazán láthatóvá válhatnak, igényesen összeboronálva kiléphetnek a publikum elé.
Azért még annyit hozzátennék a kérdésedhez, hogy nem én hoztam létre egy szál magamban ezt a magazint. Ennek az egésznek a megteremtése olyan, mint egy festmény megalkotása. Ok, hogy te készíted el, te festesz, de nem igazán jönne össze, ha nem lenne valaki, aki kifeszítené a vásznat, az ecseteket szépen szőrről szőrre összeragasztaná, a pigmenteket okos hadművelettel színekké alakítaná...soroljam még, vagy már alszol? :)
Nos, a lényeg. Ez egy csapatmunka. Kell egy fej, mert egyébként kitörne az anarchia és egy katyvasz lenne az egész. Kell egy vezető, akinek lehet nyomni az ötleteket, aztán majd eldöntitek együtt, mit hozzatok ki belőle. Viszont, ha nincsenek az ötletadók, a szerzők, az alkotók, akkor szerencsétlen fejnek kell mindennap egy új technikát megtanulnia, éjjelente legalább egy filmet megnéznie, egy könyvet kiolvasnia, és nem árt, ha minden este a színházi előadás után elfut egy koncertre.
A lényeg: közös munkával lehet csak a legjobb dolgokat létrehozni.
Ismerve elhivatottságod a művészet felé, volt-e még valami vezérfonal, ami arra buzdított, hogy sok más kreatív művészeti oldal mellett te is létrehozzál egy újat? Miben vagytok mások?
Azt hallottam egyszer, hogy egy esküvőre azokat az embereket kell elhívni, akik együtt örülnek az ifjú pár örömének. Akármilyen fura is, de ugye nem minden házasságkötés ilyen. Viszont minél többen vannak, akik szeretnék, hogy a házas pár felhőtlen kapcsolatban öregedjen meg együtt, annál boldogabb lesz az együttlét, valamilyen megfogalmazhatatlan együttgondolkodás, azonos érzés felszabadulása miatt.
Én „gyűjtöm” magam köré azokat, akik hisznek a művészet erejében. Amikor kiválasztom az alkotókat, akikről cikk jelenik meg, akkor két fontos dolog lebeg a szemem előtt. Az első a szenvedély. Már a megnyilvánulásaikon, a szeretettel megmutatott tárgyaikon, alkotásaikon, majd a velük folytatott beszélgetések által ráérzek arra, hogy kötelezettségből választotta-e valaki az adott pályát, mert meg akar felelni valakinek, esetleg, akár magának, vagy egyetlen dolog motiválja: alkotni, és ezzel a világnak, és önmagának is újabb csodát adni.
Kicsit elmentél hevesbe, lelkendesbe, és talán még negédesbe is.
Akkor kérdezd meg, mit vásárolunk a hétvégén a piacon. Ezt elég szárazon el tudom mondani.
Győztél. Nos, mi a második dolog, ami alapján a magazinban feltöltésre kerülnek a munkák?
A mai digitális világban még egy telefonnal is remek fotót lehet készíteni. Van fotós barátunk, és tudom, szinte minden kérésünknek eleget tesz, de ha hetente többször megkérném, hogy készítsen egy normális fényképet egy adott műről Pécsett, majd Győrben, nem biztos, hogy mindig felvenné a telefont :)
Így kénytelenek vagyunk ezt is szempontként kezelni, hogy ki hogyan tudja prezentálni az alkotásait. Senki ne gondolja, hogy túl szigorúak vagyunk, és szabályokat állítunk fel. Aki még nem dolgozott ennyi művészemberrel, alkotóval, el sem tudja képzelni, hogy mi mindent meg nem tesznek azért, hogy tényleg a tökéleteset adják át.
Imádok velük dolgozni.
Persze egy könyvről szóló cikk, vagy egy színházi előadás más dolog. Ott nem a fotó az elsődleges. De az ott leközölt írások mögött is ott van a lelkendezés, a csodálat egyes mű iránt.
Nekem ez a legfontosabb. És ez fogja életben tartani a magazint 😊
Ettől vagyunk már most mások. Mert látjuk, hogy művészet nélkül a világ kockaházakból és szürke egyenruhákból állna.
Szóval lehet, túlzott érzelmekkel átszőve gondolok a művészetre, de aki enélkül alkot, az marad a névtelenség semmi porában, még posztumusz dicsőségben sem reménykedve majd (na tessék, a végére még egy lírai énem is felszínre tört 😊)
