Bátortalanul fogok neki ennek a könyvleírásnak.
Ha körbenézel a neten drága Olvasó, mind csodás leírást találsz a könyvről, hogy mennyire elnyerte az emberek tetszését.
Röviden én csak ennyit írnék: az enyémet NEM.
A hosszú botanikai leírások, simán vesszővel elválasztva, hogy már ne is emlékezzél a bekezdés első virág nevére a huszadik említése után. A tájleírások részletessége, a termek textiljeinek részletes bemutatása, a madarak neveinek ismertetése, ezek mind olyan alapossággal szerepeltek a könyvben, hogy képtelen voltam élvezni a cselekményt.
Érdekelt volna a festői vonal. Ugye ez volt az elsődleges cél, hogy találjak egy újabb könyvet a Színpompás Olvasókör kibeszélésére. De pont ez a vonal teljesen el lett laposítva. Nem jött át a festőművész lelkivilága, a miértekre való érezhető válaszok. Mint egy huszadrangú mellékszereplő úgy vonult végig a regényen, hiába is volt minden egyes fejezetnek egy festékszín megadva. Ettől nem éreztem azt, hogy ez egy pazar, színes könyv lenne.
Nem tudtam együttérezni egyik szereplővel sem. Sem a főhőssel, sem a mellékvágányokkal. Arra sem voltam képes, hogy megutáljam őket, vagy éppen megértsem, és elfogadjam tettüket. Egész egyszerűen mindenki közömbös maradt számomra.
Na, és amikor bejött egy szál, amitől megborzongtam, akkor már tényleg azt vártam, hogy vége legyen a sztorinak, mert ha valaki kitalál egy elrettentő dolgot, attól még nem lesz érdekes maga a történet.
Szóval drága Olvasó, ha az 5 pontból bármit is adnom kell a könyvre, akkor adok 1 pontot, mert a borító viszont nagyon ízléses szerintem.
A bookblankethez, vagyis a könyvtakaróhoz ismét elkészült a horgolt nagyinégyzet:)
És most nem írom a végére, hogy csodás olvasást kívánok, inkább így: csodás olvasást kívánok... egy másik könyvhöz.
