Senki sem az, aminek látszik....
Ezzel a mondattal le is írtam, miről szól a könyv.
Nagyon szerettem olvasni, és belemerülni az életekbe, amik a Teaház közönségével történtek. A mosolygós, tettrekész, vidám arcok mögött sosem biztos, hogy egy kényelmes, gondtalan élet van.
Keddenként tematikus könyv napok zajlanak a Teaházban, ahol egyre többen kezdenek megjelenni, összebarátkozni. Ebből az összetartó társaságból erőt gyűjtenek ahhoz, hogy új életet kezdjenek, és beavassák egymást féltett titkaikba, érzéseikbe.
Elgondolkoztam sokszor olvasás közben, hogy mennyire felszínesen ismerjük egymást. Az emberek szeretik, ha valakit "kirángathatnak a fiókból", belehelyezhetnek egy skatulyába, és nem néznek mögé, hogy ki milyen életúttal bír, és mitől formálódott a jelleme.
Egy ilyen Teaház, ahol megvan a közös szenvedély, az olvasás, ráviszi az embereket, hogy:
- ne ítélkezzenek a mogorva öregember miatt,
- ne gondolják azt, hogyha valaki rossz családból származik, akkor ő is olyanná válik
- ha valaki keveset beszél, akkor nem is érez
- ha valaki boldog arcát mutatja mindenkinek, valóban a jövőt is annak látja
Sorsok, érzések, döntések, tinédzsertől egészen a haldokló nyolcvan éves emberig, számtalan sorsba, életszeretetbe, küzdésbe, élni akarásba, és döntésbe kukkanthatunk be a könyv lapjain.
Nagy szeretettel ajánlom, drága Olvasó:)
Lami
