Az unalmas könyvek arra jók, hogy megtanuld belőlük, hogyan nem kell írni.
Lassan egy éve tanulom a regényírást. Már látom, nem elég szépen egymás mellé tenni a szavakat, és megmutatni, milyen választékosan tud az ember fogalmazni.
Amikor egy gyenge könyvet tartok a kezemben, nos, akkor feljön bennem minden, amit tanultam. Bár szórakozásból olvasok, de a nemtetsző könyvek nem kikapcsolnak, hanem segítenek abban, mit ne csináljak a saját regényemmel.
Mikor a párbeszédeknél nem lehet eldönteni, ki mondja. Vagy amikor a cselekmény szála lassan csordogál. Vagy ha a konfliktus simogatóan érkezik, és így nem tátod el a szád, hogy mekkora fordulat érkezett el a könyvben.
Nos, akkor ezeket mind-mind el lehet mondani a fent említett könyvről. Majdnem két hétig tartott míg átrágtam magam rajta. Pedig az alap sztori még nem is lenne olyan unalmas, sőt szuper jó dolgokat, és durva csavarokat is ki lehetne hozni belőle.
Első lépésként már legalább ott tartok a regényírás elsajátításában, hogy látom, mi a hiba. A következő lépés az lesz, hogy megoldást is tudnék rá javasolni.
Roisin és Joe egy kastélyban töltik a hétvégét barátaikkal. Többek között Joe legfrissebb forgatókönyvének filmjét nézik meg közösen. Roisin kirohan a vetítésről, mikor egy általa bizalmasan elmesélt történet jelenik meg a vásznon. Onnantól fogva kétségei merülnek fel, hogy az egész kapcsolatuk hazugságra és titkokra épült-e vajon.
Mint láthatod, amire kibogozódnak a szálak, egy érdekes történet is kialakulhatna belőle. De valahogy nem sikerült számomra elkapni a történet ívét, hiába is írnak róla remek szerzők magasztaló véleményt.
Szóval az öt pontból kettőt adok rá. Itt pedig a hozzá készült nagyinégyzet a 2024. évi könyvtakaróhoz.
