"Tudod, lehetsz bátor és félhetsz is egyszerre." - a lényeg, szeresd magad eléggé, hogy saját életed legyen.
Sophie-t már a bentlakásos iskolában arra neveltek, hogy jó feleség legyen. Egy gazdag, befolyásos ember mellett kirakatfeleségként vigye előre és támogassa majd férje karrierjét. Sophie szerelemből ment férjhez, így számára könnyednek tűnik ez a szerep.... míg nem....
Milly Johnson könyveiben a történetek kiszámíthatóak, bízunk benne, hogy már az első oldalak után tudjuk, mi lesz a végkifejlet, így tuti ellazulhatunk közben. Mint egy könnyed lányregény, amiben nem csalódunk egy kikapcsolódó olvasás alkalmával.
De.
Amit rendkívül szeretek regényeiben azok a szereplők. Olyan mondatokat tud a szájukba adni, olyan cselekmények sodrásába viszi őket, amivel érezzük gondolataikat, együttérzünk velük, utáljuk őket, együtt fáj vagy éppen együtt örömködünk az eseményekkel.
Fantasztikusan adja át a jellemet, amitől minden egyes könyv után az ember úgy érzi - mégha könnyed és kiszámítható is egy regény - hogy megismert, újra átélt, megértett egy-egy jellemvonást.
Sokadik könyvem most már az írónőtől, és mint ahogy olvastam róla, eléggé lehúzzák a szépirodalmat kedvelők a történetek átlátszósága miatt. Ahogy megkapta a titulust: egy chick lit regény, vagyis egy laza lányregény. Az előrelátható események miatt valóban nem kell a körmünket rágni. A köztes történések, a múltbéli titkok felfedése már inkább érdekessé teszi az oldalakat. És a szereplők.
Mintahogy most a politikai pálya csúcsára készülő Sophie férje, aki bármire képes azért, hogy elérje célját, és egy szót nem ejt ki soha a száján: bocsánat. Pedig lenne miért. A hűtlenségért, a gorombaságért, hazugságokért.
Sophie szájába egy kedves pr szöveget adnak a férje munkatársai, mikor megint kiderül férjének egy botrányos hűtlensége. Sophie bájosan kimegy az ajtajuk elé, és ahogy a tőle megszokott, a hideg, rideg jellemével, minden újságíró azt várja, hogy magát fogja hibáztatni a történtekért, és megbocsát férjének.
De Sophie egy cifrát káromkodik az újságírók előtt, lehordja férjét, majd hirtelen eltűnik a házból, hogy új életet kezdjen. Átalakul gyermekkora helyszínén, új névvel, új hajszínnel egy olyan közösségben, ahol nem a kirakatfeleséget nézik benne, hanem emberként fogadják be.
Hogy visszamegy-e férjéhez, vagy új életet kezd a kisvárosban? Lesz-e elég bátor ahhoz, hogy félelmei ellenére belevágjon az ismeretlenbe?
Ok, sejtheted a végét :) De azt nem, milyen libikókák, érzelmi vívódások között történik mindez :)
Én szeretem ezt a műfajt, leköt, kikapcsol, jó a fordítás, úgyhogy simán az 5-ből 5-öt adok a regényre, drága Olvasó :)
Csodás olvasást kívánok hozzá :)
Lami
