A történet hasonló a másik könyvhöz, amit olvastam a szerzőtől: utállak... vagy mégsem.
A másik regényénél is azt éreztem, hogy roppant könnyed, nem fogom magamban hordozni az élményt heteken át, ellenben ezt a könnyedséget egy nagyon jó nyelvezettel, remek karakterekkel mégis igényesen tálalja a szerző.
Liz gyermekkora óta szerelmes Michaelbe. Elköltözik a fiú a családjával, de mikor visszatérnek, a lány mindent el akar követni, hogy együtt menjenek a szalagavató bálra.
Liz édesanyja korán meghalt, ezért apjával és nevelőanyjával él együtt. Helena, a nevelőanyja tökéletes ellentéte Liz édesanyjának. Ellenben mégis szerethető lenne, ha Liz megengedné magának, hogy az anyján kívül mást is elfogadjon. Sem szerelmi bánatait, sem iskolai dolgait nem beszéli meg vele.
Lizék szomszédjában él Wes, akit szintén kisgyerek kora óta ismer, de utálják egymást. Kényszerűségből Liz mégis tőle kér segítséget, hogy becserkéssze Michaelt.
Ez a hadművelet viszont megmutatja a fiú másik oldalát. A figyelmest, gondoskodót, elfogadót. Így Liz hirtelen azt sem tudja, melyik fiú érdekli jobban.
Ugye, írtam, hogy könnyed a téma?! De mégsem butuska nyelven, hanem nagyon élvezhetően megírt regény.
Öt pontból simán ötöt adok rá, és íme a hozzá horgolt nagyinégyzet a 2025-ös könyvtakaróhoz :)
