Egy hétköznapi család három napjának története, amiről kiderül, senki sem az, aminek látszik.
Aki sokat olvas, egy idő után regényt is akar írni. Még ha álnéven is.
Egy kicsit vad, túl kiváncsi, de nem lehet elmondani róla, hogy felkészületlenül áll a szerepei elé.
Félve kezdtem bele ebbe a regénybe, kerülni akartam a fájdalmas témákat.
Csak néhány rövid mondatot szeretnék ehhez a regényhez fűzni... mivel utáltam, pedig olyan szép rózsaszín a borítója.
Az unalmas könyvek arra jók, hogy megtanuld belőlük, hogyan nem kell írni.
Az otthon az, ahol szeretve vagy.
Ugyanaz a válás két szemszögből. Vajon ki a hibás?
Ismét egy fantasztikus könyv a szerzőtől, amiben megmutatja, hogy a dolgok nem feketék-fehérek.
Az igazán jó könyvekben elindul egy változás a szereplő vagy környezete életében.
Döbbenettel olvastam egyes fejezeteket arról, hogy ki is áll néhány híres ember mögött.
Ezennel szeretnék díjat adni a fülszöveg megírójának.
Büntetésből álomnyár :)
Olyan érzésem volt majdnem végig, hogy a szerzőnek - akit egyébként kedvelek - volt két kisregénye, nem tudott velük mit kezdeni, ezért jól feldarabolta őket, és összegyűrte egy nagy regénybe.
Egy gyönyörű borító és egy kalandos postaláda történetének a bevezetése után....
Vajon kinek ajándékozd el a boltot, ami a szívedhez nőtt?
Nagyon sok idős emberrel beszélgetek, számtalan regényt olvasok róluk. Sokkal vidámabban látják életük, mint ami ezeken a lapokon van.
Elgondolkodásra készteti az embert a könyv.
Egy könnyedén izgalmas, titkokkal, barátságokkal, szerelemmel teli regény.
Mi történhet az uralkodó halála után, hogyan élik meg a vezetés nélkül maradt zsoldosok a szabadságérzését, és hogyan folyik tovább az élet a falvakban, városokban?
Ahol nincs még internet a sztoriban, attól a regénytől ódzkodni szoktam. De ez a regény mégis tetszett.
Egy pár oldalas kis mesekönyv, ami nyugodt álmokat ígér a gyerekeknek.
Könnyed, nem erőltetetten humoros, pergő cselekmény, romantikus szálak.
A sorozatból véletlenül ezt a könyvet olvastam el először, és egyáltalán nem bántam meg :)
Feltűnt, hogy nem ajánlót, hanem ismertetőt írtam a címben?
Volt már olyan élményed, hogy szívesen beleüvöltöttél volna a könyv lapjaiba, hogy: csináld már, ne csak filozófálgass!!!
Szeretem, ha elhitetik az emberrel, hogy a mínusz életkedvből is fel lehet állni, és örülni az életnek.
Talán sosem késő megtudni az igazságot.
Az első száz oldal után egy szerethető regény, majd az utolsó hatvan oldal megint erősen hanyagolható.
Könnyed, vidám, és Milánóban játszódik :)
Humoros, talán már túlzottan is az.
Ez nem az a könyv, ami élménnyel töltött el. Pedig a sztori kedves lenne.
Nem ez volt az a könyv, amit azoknak adnék, akik most mélyednének bele a festő életébe.
Ha kedveled a két idősíkon játszódó történeteket, akkor ez a könyv tetszeni fog.
Egy limonádé stílusban előadott Rómeó és Júliára számítottam. Nagyon nem azt kaptam.
Ha a történelmet úgy tanították volna, hogy emberi sorsokat is bemutatnak az évszámok bemagolása mellett, sokkal jobban megértettük volna, mi történt régen.
Remek felvezetéssel, izgatottan várod a titkok kiderülését... aztán
Ha rájössz a múlt titkaira, mit kezdesz vele?
Egyik szereplőt sem tudod igazán megkedvelni, mégsem tudod letenni a könyvet.
Talán nem változik semmi, de talán mégis megfordul a világ.
Két dolog miatt nehéz erről a könyvről őszintén írni.
3. oldal / 3
