Ha felnőttként is ugyanazt látnánk az emberek lelkében, mint gyerekként, sokkal elfogadóbbak maradnánk.
Ez a könyv nekem a Kis Herceget hozta fel párhuzamban. Azt is ifjúsági irodalomként ajánlják, de már sokadik alkalommal olvastam el felnőtt fejjel, és nemcsak mint a motivációs guruk alapművére tekintek, hanem a vége felé erősen nyomasztó gondolatokat érzek, ami nem biztos, hogy gyerekeknek érthető, vagy való.
Lottie élettörténete sem feltétlen gyerekirodalom. Egyrészről a bánat miatt, másrészről pedig azért, mert őket nem változtatja meg, hisz az ő látásuk még tiszta a világ felé.
Mikor szüleit elveszti, az ő színe is szürkévé változik, mint a legtöbb felnőtté. Elhitetik vele, hogy ez megváltoztathatatlan, míg nem rátalál egy titkos kertre, amit édesanyja és annak nővére alkottak meg mikor terhesek voltak mindketten.
A címe miatt emeltem le a polcról a könyvtárban, örömmel vettem, hogy találtam egy új könyvet a Színpompás Olvasókör tagjainak. Egy kislány, aki minden egyes megélt pillanatát megfesti.
De aztán a színek, a festészet iránti szeretet elvész az életéből a születi tragikus halála miatt. De pont a színek azok, amik megfordíthatják a pusztulás folyamatát.
Öt pontból ötöt adok rá, mert sokkal több ez a kis regény, mint egy mese, ami tele van szőva a fantáziavilág szüleményeivel.
Itt pedig a 2024-es év következő kis nagyinégyzete a könyvtakaróhoz:
