Egy helyes kis történet, de bőven elég lett volna háromszáz oldalba sűríteni.
Ez a negyedik regény Leiner Laurától. Az elsőnél rendkívül szerencsésnek tartom magam, hogy egy nagyon jó könyvvel kezdtem. Aztán a többi már enyhe csalódás volt.
Nos, ezzel a könyvvel pedig úgy volt, hogy sok tini - és mi is, akik voltunk tinik :) - felismerhetjük a sztorit, átélhetjük, de elfelezném a regényt, mert nagyon nem érdekel, hogy "balra fordultam, jobb kezemmel benyúltam a táskába, a fejem lehajtottam, felemeltem, körbe néztem, a kezem kivettem a táskából, a ballal kinyitottam a szendvicset".
Ez a sor így nem szerepel a könyvben, ellenben rengeteg ilyen hasonló rész van, ami egyáltalán nem tesz hozzá a sztorihoz.
A történet röviden: Zoé leérettségizik, és a nyári szünetben negyven napot egy gödöllői állatparkban dolgozik perec árusként. Nincs életcélja, terve, egyetemre is csak azért jelentkezett, mert erős volt rajta a nyomás. A legnagyobb élmény az életében a reggeli héven való utazás, ahol egy jóképű sráccal kezdenek szemezni, de a srác mindig előbb száll le a hévről, mint Zoé.
Az állatparkban megismerkedik Szakóval, akinek azonban van érdeklődési köre, célja, tervei.
Ez a két fiatal egyre inkább barátokká válik, és bármennyire is Zoé a főszereplő, a srácot, Szakót kedveli meg az ember, mert tesz az álmaiért, szereti a húgát, előbbre való a családja minden másnál.
Ugyanez a furcsaság volt az Akkor szakítsunk regényében is a szerzőnek: a mellékszereplő báty szövege, stílusa sokkal szerethetőbb és érdekesebb volt, mint a főszereplő.
Ha nem lenne ez a sok eseménytelen leírás, jóval rövidebb lenne a könyv, és sokkal szerethetőbb lenne. Hisz bárki magára ismerhet, és rájöhet, hogy bár néha unalmasnak látja az életét, de mások is vannak így vele, és ha szerencsés, talál maga mellé valakit, aki felpörgeti vágyait a jövőt illetően.
A könyvre öt pontból hármat szeretnék adni, mert tényleg brutál hosszú volt, és itt pedig a hozzá horgolt nagyinégyzet a 2025-ös könyvtakaróhoz :)
