Az otthon az, ahol szeretve vagy.
Ez a gondolat jutott az utolsó oldalaknál eszembe. Egy teljesen ismeretlen kis helység, amiről senki nem hallott, mégis három párt a havazás odasodort. Az egyik válófélben van, a másik főnök-beosztott munkaviszonyban áll, a harmadik pár egyik felének pedig ez lesz az utolsó karácsonya.
A hat ember egymásra vannak utalva karácsony három napján. Teljesen meseszerű a sztori, hisz egy teljesen kietlen helyen a panzió tökéletesen fel van szerelkezve friss élelemmel, felvágott tűzifákkal, mintha várnák a vendégeket, akik aztán sosem jönnek el. A rádióból egy fogatlan műsorvezető küldi a dalokat, akinek kilétét teljes homály fedi.
Rendkívül szeretem az írónő regényeit. Ez most mégsem talált el annyira. Kicsit szomorú, de nem eléggé. Enyhén meghitt, de teljesen kiszámítható.
A havazás elmúltával a karácsonynak is vége, mindenki visszamegy a régi életébe. Ami már más lesz, mint előtte volt. És valahogy mégsem vagy elégedett a sorsukkal. Talán túl hétköznapi, és ettől nem enged hinni a regény a csodákban, esetleg túl egyértelmű, amitől nem tátod el a szád a csodálkozástól.
Amit pedig az első mondatban írtam, annak a regény utolsó oldalai miatt látod majd meg a jelentését :)
Szóval - bár fáj érte a szívem - de az öt pontból hármat adok rá. De nem adom fel, fogok még a szerzőtől olvasni :) Na és horgolni is, mint ezt a következő 2025-ös kis nagyinégyzetet a könyvtakaróhoz :)
