A könyvklub szó egy címben már alapos gyanút ad arra, hogy szerethető lesz egy regény.
Ok, néha tévedhetünk, de ez esetben nem így volt.
Sloane könyvtárosként dolgozik. Még akkor sem mérgelődik, ha a gyerekek arra használják a könyveket, hogy egymás mellé raknak különféle regényeket, amiknek a címéből egy üzenetet raknak ki, és ezt utána Sloane-nek a helyére kell pakolnia.
Szereti a könyveket, az olvasó embereket, a kollegáit, a vőlegényét, a családját.
És Sloane az egyetlen ember a könyvtárban, aki nem riad meg a mindig mérges, zsörtölődő idős úrtól, akit ha meglátnak belépni a könyvtárba, az összes ott dolgozó elmenekül előle.
Arthur, az idős úr, aki mindennap látogatja a könyvtárat, és egyre jobban élvezi a csipkelődő, időnként erősen gunyoros párbeszédet Sloane-nal, hirtelen nem megy többet. Sloane az állását is veszélyeztetve kikeresi a címét, és utánajár, mi történhetett vele.
És innen indul a könyvklub. Össze nem illő emberek verődnek össze, akiket eleinte mind utál az öregember, ráadásul az ő házában tartják a találkozókat, mivel valóban egy súlyos betegség miatt nem tudott kilépni a házból.
Mateo, a szintén könyvtáros, aki fél az öregembertől, de az anyja árnyékában is gyűlöl élni. Maisey, a háziasszony, aki látóként ad tanácsokat idegeneknek, de a saját lányával nem jön ki. Greg, aki az autójából figyeli az öreget, majd kiderül, nemhiába alszik a kocsijában éjszakánként.
És ez a társaság a könyvek és az öreg úr ápolásával egy fantasztikus közösségé kovácsolódik.
Mert a könyveket nemcsak elolvasni jó, hanem átbeszélni is ugyanolyan élvezetes :)
Az öt pontból feltétlen ötöt szeretnék rá adni (bár a vége kicsit összecsapottnak tűnt, de attól még imádtam a lényeget).
Itt pedig a hozzá horgolt nagyinégyzet a 2025-ös könyvtakaróhoz :)
