Érdemes megtudni hetven évesen, hogy hazugság szőtte be az ember életét?
Posy ugyanabban a kúriában él, ahol gyermekkorát töltötte édesapjával és édesanyjával. Anyja enyhén távolságtartó volt vele, az apja viszont minden szabadidejét rááldozta, kedvenc időtöltésük a pillangók befogása, majd elengedése volt.
Posy a hetvenedik születésnapjára készül miközben egy ötven évvel ezelőtti szerelem bukkan fel, és mellette próbálja a két fiát kibékíteni, helyrehozni az életüket, és eladni a házát, aminek a fenntartása már túl sok neki.
A könyv felénél egy kicsit megrekedtem. Nem azért, mert nem volt szórakoztató vagy érdekes, hanem hirtelen túl sok lett számomra a szereplő, és mindegyiknek volt valami titka, ami sejtelmesen kezdett csak kiderülni.
Picit belefáradtam a nevek memorizálásba, és a szálak követésébe, de aztán szépen kisimult minden.
A regény után megint elgondolkodtam azon, mennyi minden múlhat egy félvezetett, hazug történeten, vagy elhallgatáson. Bár fájdalmas sokszor az igazság, de a nem tudásával nem lehet megvédeni senkit, hisz a döntést az ő kezébe kell adni, mit kezd vele.
A könyvre öt pontból ötöt szeretnék adni, itt pedig a hozzá horgolt nagyinégyzet a 2026-os könyvtakaróhoz, illetve egy könyvjelző, ami ajándékként egy eszközrendelés mellé kerül be :)
