Hogy én miért festek? Milyen szabályokat kellett megtanulnom az évek során? Nos, íme egy pár gondolat:
1. Ha nem valami avantgarde, úgymond lélekből kieső alkotást szeretnél felrakni a vászonra, akkor nagyon figyelj a rajzolásra. Addig véletlenül se kezdjél bele a festésbe, míg nem mondod azt, hogy: „hú, backi, ezt már meg lehet festeni, szuper lett a rajz!” Hatalmas csalódás érhet viszont egy elrajzolt festmény miatt. Ha türelmesen előkészíted a festményed, máris esélyes leszel arra, hogy elégedett legyél a munkáddal.
2. Áldozz a jó cuccokra. A helyzet az, hogy használhatsz no-name eszközöket, festéket, de ha kipróbálsz utána egy valóban értékes darabot, rájössz, hogy miért fontos a márka. A piacon nincsenek divatos márkák. Minőséget találsz mindig a név mögött. Teljesen máshogy oszlik el egy áruházban beszerzett festék a vásznon, mint azok, melyek mögött nagy múltú cégek állnak.
3. Egy tanárom mentett meg attól, hogy ne adjam fel a festést. Ott akartam hagyni az egész kócerájt, elegem lett. Valahogy nem ment semmi, nem álltak össze a dolgok. Mind a mai napig nem emlékszem, miért ezzel állt elő, de átvitt egy üres szobába, ahol megfogott egy kék üveget, és a fehér fal elé állította. „Nézd az árnyékának a színét! Nem fekete. Minden árnyék színe a vetített tárgyéval egyezik.” Talán arra akarta felhívni a figyelmem, hogy nézzek meg mindent alaposan mielőtt megfestem. Ne higgyem el, amit alapból látok. Nézzek a dolgok mögé, és alaposan „másoljam” le a valóságot.
4. A festményen fényeket nemcsak a világosabb árnyalatokkal lehet elérni, hanem a mellé festett sötétebb árnyalatokkal, melyek így kiemelik a formát, alakot. Egy portrénál például az arc fénnyel teli oldalánál a hátteret vedd sötétebbre, míg az árnyékban lévőnél pedig legyen világosabb. Ezzel az ellentéttel fogod még testesebbé tenni a festett tárgyat, alakot, arcot.
5. Apró cselekkel még jobban megkötheted a néző tekintetét. Ilyen például, hogy a kép széleinek árnyalata legyen sötétebb, mint maga a háttér. Ezzel a trükkel befelé fókuszáltatod a tekintetét, és esélye sem lesz a tapéta mintáját nézegetni a képed helyett.
6. Minden nap a képen az utolsó munka a „simogatás” legyen. Nem, ez nem azt jelenti, hogy cirógatnod kell, és becézgetned, hogy így másnapra is tuti fenn maradjon a festékréteg. Egy szélesebb, puha ecsettel, ami full száraz, szépen finoman, lágy mozdulatokkal simogasd át az egész képet. Nem kell „vonalon” belül maradni, hisz magának a tárgynak, alaknak a színei ugye szintén megjelennek a körülötte lévő dolgokon, így még segítesz is egy kicsit magadnak a további munkában. Hogy ezzel esetleg elkenheted az egész képet?
Mikor először mondta ezt nekem Cene Gál István, hát bizony napokba telt, míg úgy döntöttem, hogy lesz, ami lesz, maximum újra festem, de hát ha ő mondta, csak ki kéne próbálni. És láss csodát!! A formák, alakok mind lágyabbak, kiemelkedőbbek lettek ezzel az utolsó mozdulattal. Volt valóban, ahol elkenődött a festék, mert még nem szívta meg magát rendesen, de simán helyre lehetett hozni a „hibát”. Szóval légy bátrabb, mint én, és menjél neki a munka végeztével a simogatásnak.
7. Este, mikor aludni mész, sose hagyd az ecsetet hígítóban. Ez nem tűnik technikai jó tanácsnak, viszont alap. A hígító kiszárítja, szétesnek a sörtéi az ecsetnek, és mindenre tudod majd használni, - például cipőpucolásra – az ilyen eszközt, de jó kép nem készül majd vele.
8. Ezt sokan nehezen kivitelezik kezdetben, de érdemes addig dolgozni rajta, míg meg nem valósul. Sokaknak az előkészülettel vannak már gondjaik. Kipakolás, elrámolás a nappalinak, vagy étkezőnek használt helyiségben, majd utána jöhet a festés. Ez sok időt elvesz, és ettől néha az embereknek elmegy a kedve az egésztől. Alakíts ki egy sarkot, egy asztalt foglalj le, ahova bármikor odaülhetsz, állhatsz alkotni. Csábítson el rendszeresen ez a kis oázis téged a folytonos munkára.
9. Ez a pont az előzőből következik. Csak akkor fess, ha elég időt tudsz rászánni. Ez minimum egy órát jelentsen, de lehetőleg még többet. A gyorsan odavetett ecsetvonások nem hozzák ki belőled a kellő alázatot, amit viszont a festészet és a festményed megérdemel.
10. Tíz jó tanácsot ígértem? Nos, ez az utolsó amolyan löket inkább. Miért festünk? Mi visz rá minket, hogy ne elégedjünk meg a fotó látványával? Mit érzünk, mikor ecsetet fogunk, és felvisszük a vászonra az alkotást? Nos, a kulcsszó ebben van: érzünk. Azt festjük meg, amit nemcsak a szemünk lát.
A színek használatával, az ecsetvonásokkal, a lényeg kiemelésével máris önmagunk leszünk a kompozíció mellett a vásznon, hisz odatesszük érzelmeinket, szívünket (ha használhatok ilyen nagy szavakat). Amikor festek, akkor boldog vagyok. Ahogy a lazúrok mögül kezd feléledni a kép, valami hihetetlen elégedettséggel és örömmel tölt el, hogy a kezeim munkája által történik ez. Ha erre úgy igazán ki szeretnék térni, akkor valami nagyon szenvedélyes, és már-már csöpögős dolgot kéne leírnom. De Te, aki szintén festesz, akár most kezdted, akár már évek vannak a hátad mögött, érzed, és tudod, miről szólok.
+1. …………………...Ez itt a Te helyed. Írd meg nekünk, mit tanácsolnál azoknak, akik most kezdenek megismerkedni a festészettel, miért ne halogassák tovább az indulást.
Jó alkotást Neked :)
Szerző: Lami
Ha tetszett a cikk, kövesd facebook oldalunkat!
