Lami: Áh, én csak megkérdeztem Andreát, mi történt vele a róla készült interjú óta. És a végén egy hatalmas beszélgetés kerekedett belőle. Íme egy pár kiragadott részlet a beszélgetésünkből.
Sugár Andrea: Nagyon örültem, mikor megjelent a cikk rólam, illetve festészetemről. Sokan felkerestek, ismerősnek jelöltek azzal a kéréssel, hogy figyelemmel kísérjék munkáimat.
Lami: A cikkekben megjelent alkotókat úgy figyelem, mint anya a gyermekét, hogyan alakul élete, további sorsa. Azt vettem észre nálad, hogy elindult egy változás benned, mely felfelé emeli képeidet egy magasabb alkotói szintre. Mintha még jobban erőre kapott volna benned az alázat a festészet iránt, mely eddig is jelen volt életedben, de most még erőteljesebben odatennéd magad.
Sugár Andrea: A jó pap is holtig tanul, így tény, magam is meglepődve nézem a változást. Még mindig az adott érzelmek játszanak szerepet alkotás közben, de most lendületet kapott egy plusz dolog is bennem. Erősen motivál, hogy ennyien követni kezdtek és érdeklődést mutatnak képeim iránt. Szerencsére még mindig nincsen bennem megfelelési kényszer, nem keresem a miérteket, leginkább a megszállottság vezérel, pont az, amiért úgy érzem, vonzónak találják mások is munkásságom.
Én nem tartom meg festményeim, mert nem mindig vagyok ugyanabban a lelki állapotban, mikor megalkottam őket, így a jelen teljesen mást mond már nekem. Én pedig imádok utazni, tovább és tovább :) ezzel az „utazással” viszont tudok segíteni másoknak, akik éppen abban a helyzetben élnek, amiben én voltam a festés közben. A múltból egyetlen dolgot merítek: a tenger látványát, a színek csodáját, ezt hozom el a tegnapból, és ezt adom tovább az embereknek.
Lami: Én egyetlen hosszú távon érdemleges tanításban hiszek: a szeretetben.
Sugár Andrea: Igen, minden a szeretetből fakad. A festészettel rengeteget lehet adni. Azzal, hogy én adok, minden visszafordul hozzám. Amikor megjelent a cikk, utána reggeltől estig mást sem csináltam, csak olvastam az üzeneteket, amiket kaptam az emberektől. A végén már sírtam, annyira jól esett ez a sok kedves szó. Sosem gondoltam volna, hogy ennyi emberrel tudok együtt gondolkodni, ennyien értékelik és érzik alkotásaim. Én imádom a csodákat, és ezt pont így éltem meg, hisz visszajelzésként kaptam olyan üzeneteket, hogy önbizalmuk helyreállításában voltak segítségükre képeim: egy igazi csoda ez a fajta teremtés nekem, hát nem?!
Az igazság viszont az, hogy nemcsak ez motivál. Ha nem látná senki képeimet, én akkor is festenék. De az, hogy mások is élvezik világomat, ez egy különleges plusz érte.
Alkotó: Sugár Andrea
Szerző: Lami
Ha tetszett a cikk, kérjük, oszd meg!
