"Akarsz róla beszélni?" - Duhaj Péter elementáris erejű festményei

Lami: Ha egy festő úgy érzi, nem a szavak embere, akkor ezt fordítsuk le így: beszélnek helyettem a festményeim, többet mondanak minden szónál.

Duhaj Péter képei pont az ilyen nem-csendes festmények. Könyörtelenül odaszólnak a fájdalomnak, a verejtéknek, a boldog perceknek, meghitt vagy éppen gyötrelmes érzelmeknek.

Festményei olyan hatalmas erővel dobják fel a mélyen elhallgatott érzelmeket, hogy képtelenség előttük érzés nélkül elhaladni.

Évekkel ezelőtt láttam online felületen egy képet, melytől a hideg kirázott. A szó természetesen legnemesebb értelmében. A képen semmi más nem volt, csak (?) egy ember lábai. De ezeken a lábakon ütött kifelé a kemény meló, a kitartás, a fájdalom, a szenvedés, a sikerélmény. Őrült erővel sugároznak az ehhez hasonlatos, megfáradt fizikai munkától megkeményedett helyzetekről képeid. Ekkora hitelességgel megalkotott festményt képtelen vagyok másként elképzelni, mint hogy éltél hasonló szituációban, részese volt az életednek a sport, a fizikai leterheltség. Vagy esetleg...? :)

Duhaj Péter: Igen törekszem úgy alkotni és festeni a képeimet, hogy valami féle érzelmi hatást gyakoroljanak a szemlélőre, bár néha nem rejtek semmi mögöttes tartalmat a képhez, csupán érdekelt, hogyan lehet technikailag megoldani De többségében és általában a figurális képeimnél erős érzelmi hatást viszek bele, ami néha csupán a cím elolvasásával válik egyértelművé! Próbálom úgy megkomponálni a képeket, hogy dinamikusak legyenek, legyen bennük valami feszültség,valami olyan, ami nem engedi, hogy a képet néző ember megnyugodjon, ha nézi!

Sokszor kérdezik, hogy „akarsz róla beszélni” de úgy gondolom az a lényeg, hogy valami olyat csináljak, ami megérinti az embereket.

Lami: A festés több mint színek egymásra helyezése egy vásznon. A kezdők hibája, hogy egy kék és sárga szín egymás mellé helyezésével rögtön megörülnek annak, hogy ezzel a komplementer csodával máris lehet majd díszíteni egy enteriőrt. De attól az még csak egy tapéta darab marad.

Az igazán (!) festő lelket, és mindenféle tabuktól mentes érzelmeket is megjelenít. Festményeid lendülete, viharos világa mögött egy nyugodt, békés ember alkot, vagy képes vagy együtt „szenvedni” a megalkotott alanyaiddal?

Duhaj Péter: A színek egymás mellé és egymásra helyezése alkotja meg valójában a képet, ami benne hordozza már a hangulatot és a mondanivalót is! Ha festek, vagyis szinte mindig, békés,nyugodt vagyok, hiszen ezt nem lehet türelmetlenül csinálni. Nem lehet kapkodni, sietni és unni sem! Rengeteg alázattal és kitartással kell művelni!

Lami: Ha kész van egy alkotásod, mi az a hangulat, mely az aláírás után elhatalmasodik rajtad?

Duhaj Péter: Kész soha nem lesz, csak abbahagyom, mert akkor éppen úgy gondolom, hogy nem tudok rajta finomítani! Aztán egy –két hét múlva már látom, hogy ez sem jó meg az sem jó a képen! De már nem nyúlok hozzá! De később megbékélek és elfogadom, hogy ezúttal sem tudtam tökéleteset festeni! És elkezdek lelkesedni már az új, éppen készülő képemen, ami pont úgy fog végződni, mint az előző… és minden kezdődik, elölről… soha véget nem érő folyamatként.

Lami: Én utoljára Kőbányán láttam képeid. Akik szeretnék személyesen, akár mint én, közelről csodálni ecsetvonásaid (igen, igen, vagy öt centi távolságból néztem meg, hogyan és mit alkotsz), hol találkozhatnak veled legközelebb?

Duhaj Péter: Igen! Kőbányán remek kis kiállításon vettem részt Gulyás Lászlóval és Cene Gál Istvánnal.

A 2018 áprilisára tervezek egy egyéni tárlatot a Bardoni galériában ha sikerül befejezni a munkát addigra. De Budapest számos galériájában megtalálhatóak a képeim!