Nemrégiben állította valaki, hogy a magyar művészek pipogyák, nem állnak ki magukért, hagyják, hogy hülyébe vegyék őket.
Nos, van egy jó hírem: ez csak eddig volt így.
Csütörtökön került volna megrendezésre a Ludry Házban az ArtUp nemzetközi festménykiállítás. Több ismerősöm is jelentkezett, és már hónapok óta azon dolgoztak, hogy megmutathassák magukat egy ilyen nagyszabású rendezvényen.
Volt, aki akkora lehetőséget látott benne, hogy minden megtakarított pénzét belefektette, vagy éppen polgári munkahelyét feladva indult neki a lehetőségnek.
De jött egy nem várt fordulat. Szerdán hajnalban, szinte az utolsó pillanatban, kiadtak egy közleményt, mely szerint a befizetett összegek egy zárolt számlára érkeztek, így sem a külföldi vendégek szállása nincs biztosítva, sem a kiállítóterem kifizetése nem lett rendezve.
Első döbbenete és ki nem fejezhető csalódása után a művészeknek, elindult egy hatalmas összefogás. Megcáfolták ezzel azt a régi gondolatot, hogy a művész egy félrepöckölhető kis senki, akit egy mondattal el lehet némítani, majd hagyni őt sírdogálni.
(A folytatásról, hogy mit értek el az alkotók az együttműködésükkel, és brutál nagy csapatszellemükkel, holnap újra írni fogok.)
Addig is egy pár festmény, melyről ebben a pillanatban még nem tudjuk, hogy „a visszavonulót fújt művészek sosem kiállított képei” vagy a „harcos művészek festményei” kategóriát kapják-e. (Aki követi az eseményeket, az szerintem már sejti a választ.)
Szerző: Lami
Ha tetszett a cikk, kérjük, oszd meg!
