Amikor a „do it yourself” világába belekóstol egy festőművész, akkor ott tuti születik valami izgalmas. De lehetne ennél ijesztőbb neve valaminek, mint akril fluid festés szilikonnal?
Az akrilt ismerem, mint festő. A fluid szóval sincsen bajom, és tény, hogy rövidebb, mint a magyar megfelelője, a folyatás, cseppfolyós állag. Na de a szilikon szóra leginkább a konyhában lévő eszközeim közül tudnék előkapni bármit is.
Szekeres Viktor festőművész viszont segítségünkre van, hogy eligazodjunk ebben, és kő profi módon tudjuk alkalmazni ezt a technikát.
Ha megnézzük a videódat, totál egyszerűnek tűnik. Öntesz, folyatsz, csurgatsz, döntesz erre-arra és már készen is van a kép.
Viszont biztos vagyok benne, mint az összes ilyen „becsapósan” egyszerűen alkalmazható technikában van valami trükk, aminek ismerete nélkül elbénáznánk a dolgot. Először is elmondanád, hogy kerül a szilikon a konyhából a festőasztalra? :)
Szekeres Viktor: Ez a szilikon, tulajdonképpen autóápolási termék. Az általánosan használt szilikon szó, egy folyékony, jól terülő olajos anyagot jelöl, ami csökkenti a súrlódást vagy a tapadást. Amit a videóban használok is ilyen anyag és ezen a néven forgalmazzák a vegyi szaküzletek, autóalkatrész kereskedések, vagy nagyáruházak. Leginkább a szilikonos műszerfal ápoló kifejezés terjedt el, mert a „modernebb” változatok egyenletesen szívódnak fel és illatosítva is vannak.
Mivel taszítja a vizet (és ezáltal a vízbázisú akrilfestéket is), jól alkalmazható ehhez a technikához. Általa alakulnak ki ezek a szép kis cellák- pókhálók. Trükk nincs. Tényleg nincs. Jól el kell keverni az alapanyagokat és ki kell alakítani egy számunkra ideális viszkozitást, hogy szépen terüljön, hólyagosodjon a festék.
Lami: Mire figyeljünk ahhoz, hogy sikeres, maradandó és tényleg izgalmas képet készítsünk, akár még háttérként is alkalmazva egy festmény alá?
Szekeres Viktor: A tapasztalataimra támaszkodva, két dolgot emelnék ki. Az egyik a festék „folyóssága”, a másik pedig a homogenitása.
Ha túl híg a festékelegy, hamar szétterül és nagyon gyorsan lefolyik a vászonról. A háziasszonyok a palacsinta tészta sűrűséget emlegetnék. Alkotói szemmel nézve, azt mondanám, hogy olyan sűrű legyen, hogy a keverő pálcán egyenletesen dudorodó vastag réteget alkosson és az lefelé fordítva könnyen lefolyjon egy sugárban.
Ha csepegve, darabosan potyog (plöttyenik –szakszóval élve), akkor még hígítani kell egy kis desztvízzel. Ha túl híg lett az elegy és nincs tartása keverő pálcán, akkor egy kis ragasztó és festék hozzáadásával korrigálhatunk.
A másik, az egyenletesen oldott összetevők. Ki kell keverni a festéket, a ragasztót, a vizet és a szilikont egymással. Ha nincs jól összevegyítve, csomós maradhat és nem fog egyenletesen terülni – elmarad a varázs hatás.
Lami: Amikor megnéztem a videódat, azon mosolyogtam, hogy ezt is lehet úgy végezni, hogy az ember úgy érzi, még mindig van hova belenyúlni, módosítani, finomítani, izgalmassá tenni. Nem hagyod, hogy a véletlenek tereljék az anyagot a vásznon :) Milyen eszközökkel, ötletekkel lehet megbolondítani még a képet azon kívül, hogy forgatjuk több irányba, hadd szaladgáljon magától a festék?
Szekeres Viktor: A festőkéssel nagyon szépen lehet irányt adni a mintáknak. Kell is, hiszen a simítás közben jönnek elő a cellák.
Egyébként sokféle technika létezik, csak néhány apró ötlet:
- Összeöntjük a két (vagy több!) kikevert pohár tartalmát (ezután már nem keverjük!) és egyben folyatjuk a vászonra.
- A megszáradt képet, tovább színezhetjük, festhetjük, lakkozhatjuk.
- Adhatunk a festékhez csillám vagy egyéb dekor anyagokat, a még érdekesebb hatás eléréséhez.
- Használhatunk különleges festékeket (például metál arany, ezüst), vagy a drámai hatáshoz komplementer színpárokat.
- Száradás után dekorálhatjuk (PVA ragasztó segítségével), gyöngyökkel, kavicsokkal vagy drágakövekkel.
Attól szép ez a technika, hogy milliónyi kísérletet végezhetünk, hogy minél szebb képeket kapjunk. A nagy előnye, hogy nem igényel speciális eszközt, vagy anyagot és a felhasznált anyagok is könnyen, olcsón beszerezhetők.
Lami: Többféle technikában is segítséget nyújtasz alkotáshoz képanyagokban. Szén, pasztell, olaj. Melyik az, amelyik a legközelebb áll hozzád? Mit tud a többiekkel szemben, hogy ő a befutó nálad?
Szekeres Viktor: Imádok rajzolni. A grafit, a szén és a pasztellkréta, mind- mind segít az önkifejezésben, tervezésben és az alkotásban. Festettem airbrush-al és akrillal is egyaránt. Viszont a nagy Ő, az örök szerelem az olajé. Tüzes és elegáns. Törékeny és attraktív. Hűségesen simul a festőalapra és engedi, hogy azzá formáljam, amit megálmodtam. Nem kell miatta aggódnom vagy éppen vesződnöm. Teszi a dolgát akkor úgy és addig, amíg elégedett nem vagyok a végeredménnyel. Csillog és az egyes rétegek mélységet adnak. Számtalan lehetőséget biztosít bármilyen technikához, legyen az alla príma, hetekig szöszölős összetett kép vagy csak egyszerű imprimatura. Egyszerűen imádom! Úgy simul az ecsetmozdulataimhoz, mint, ahogy egy karcsú kéz siklik egy finom bőrkesztyűbe. Kivételesen szép tónusokat és színátmenetek lehet vele könnyedén készíteni. Valahogy a köztudatban is ez terjedt el, hogy az olajfestménynek amolyan „nemesi” rangja van. Volt már, hogy álmomban is festettem és tisztán emlékszem, hogy éreztem a terpentin illatát. Mi ez, ha nem szerelem…? :)
Viktor további videóit idekattintva lehet megtekinteni.
Szerző: Lami
Ha tetszett a cikk, gyere és kövesd facebook oldalunkat.
