Addig ne mondj véleményt, míg nem próbáltál ki valamit. A legtöbb, semmiféle erkölcsi normát nem sértő esetben eszerint kell élni és ítélkezni.
Így most megint belementem egy kihívásba, hogy megbizonyosodjak felőle, valóban olyan lazán kivitelezhető-e a legújabb diy őrület. Vagyis íme az én „szalvéta+folpack combo” akcióm.
A főfotón látszik, hogy szép ügyesen összekészítettem mindent, ami szükséges. Ez elismerésre méltó részemről, hisz néha még ehhez is alig van türelmem, így bolond módjára inkább elkezdek rohangálni a házban, mikor egy újabb fázishoz érek. De ez legalább most pipa, így váll egy icipicit megveregetve. Vasaló, szalvéta, folpack, olló, zsírpapír.
Második körben a megnézett video szerint (Istenem, mikor tanulom meg, hogy a videokon látottak sosem az én kezemre vannak szabva??), a féltve őrzött 60-as évekből származó szalvétát, amit még édesanyám gyűjtögetett, szépen körbevágtam.
A szalvéta mindkét oldalára tettem folpackot, ahogy az ügyes néni csinálta a videoban.
Ti szoktatok csomagolni ebbe az anyagba reggelit? Nos, nem elég, hogy néha alig találom meg a végét az anyagnak, sőt van, amikor elkezdem letekerni, de a végén egy 10 centi széles valami vigyorog a kezemben. Nos, most legalább ezzel nem kellett bajlódnom, így már majdnem el is bíztam magam, hogy most végre valami nagyot alkotok.
Na persze, ahogy azt a homokozó szélén a kislányok megálmodják.
Na mindegy. Fázisok folyt.köv., jöhetnek a meglepetések.
Szépen körbe kellett vágni ezt a mindenfelé hajladozó, ragadós, sosem kisimulni akaró folpackot, hogy csak egy kicsit lógjon ki a szalvétáról. Kihívás ezerrel beindult. De nagyjából ezt is megoldottam. És komolyan, itt már láttam a cikket, ahogy csillogó szemekkel mutatom majd nektek a kezeim által alkotott legszebb párnámat.
És végre elérkeztem a várva várt pillanathoz, jöhetett a nagy varázslat!! Rá kell helyezni az anyagra ezt a csúszkáló, izgő-mozgó kreálmányt, fölé zsírpapírt helyezni, majd vasalóval rávasalni (jaj de boldog volt a vasaló, hogy az éves projektembe bekerült végre!!).
Gondoltam, türelmes leszek, így azt olvastam, hogy meg kell várni, hogy kihűljön a papír, utána szépen felemelni. Így tettem. Mert tényleg kezdtem elhinni magamról, hogy ez nekem olyan, mint egy automatizált reggeli fogmosás.
Láss csodát, készen lett a remekmű!! Ott mosolygott a párnán anyukám szalvétája, újjászületve, új köntösbe burkolva.
De a mondás szerint a csodák három napig tartanak.
Nos, gondoltam, ezt a három napot kiütöm a nyergéből, így a párnámon a dísz körülbelül fél óráig tündökölt!!!
Mikor beletettem a párnát a huzatba, úgy döntött, hogy elkezd felpöndörödni a szélein ez a folpackos csoda, aztán egy könnyed mozdulattal akár le is húzhatom róla.
What???? Ennek tényleg csak addig kell tartania, amíg lefotózom???
Néztem különféle csoportokban, hogy milyen helyes kis pólókat készítenek, valaki állította, hogy ő már mosta is ezzel az applikációval a ruháját. Én elhiszem. Hisz ismerem magam, és tisztában vagyok "diy" cikis helyzeteimmel. De hogy ennyi dicsőség se járjon, hogy legalább egy kicsit büszkélkedhessek vele?!
Szóval minden elismerésem azoké az embereké, akik türelemmel, szeretettel, kellő odafigyeléssel csodákat alkotnak a diy világában. Kész, ez van, ebbe megint belebuktam.
Nagyon érdekelne, hogy te kipróbáltad-e már? Ha igen, könyörgöm, oszd meg velem, hogy mit rontottam el!!
Szerző: Lami
Ha tetszett a cikk, kérjük, oszd meg!
