Táblácska. Ez a szó olyan szinten márkanévvé vált, mint nem sok más magyar kézműves termék a piacon.
Azonnal egy vidám figurális tábla jut eszébe az embereknek róla, ami mögött ott mosolyog egy ember tele életszeretettel. Két dolgot látok, amivel ilyen szép hírnevet tudtál létrehozni: az első a pozitív életszemlélet.
A vidám üzenetek, alakok, színes ábrák mind jobbá akarják tenni az emberek életét, feledtetni szeretnék velük a negatív élethelyzeteket, a szürke semmittevést. Egy ajándéktáblácskával (Táblácska) nemcsak egy emléket örökítesz meg, hanem magát az életérzést, ami kapcsolódik hozzá.
Sablonmentesen, semmi másra, előző darabra nem hasonlító ajándékok kerülnek ki műhelyetekből. Milyennek látod a világot? Hogyan gondolkodnak az emberek, hogy valóban ennyire áhítják a mindennapi pozitív megerősítést?
Vámos Robi: Elunalmasodtunk. Már sokkal nagyobb dolgok kellenek, hogy felkapjuk a fejünket. Amelyik nagyvárosban nincs óriáskerék, oda már nem is utazik senki. Nem elég egy világhírű épület, rá is kell vetíteni valamit, különben unalmas. Sokkal feljebb van az ingerküszöb, mint régen. És bár ajándékot is egyre nehezebb választani, én azt szeretném a Táblácskával képviselni, hogy igenis vannak hagyományos, valódi értékek. Mint például egy kézzel készített ajándék.
A Táblácskával egy olyan eszközt kaptak az igényes és őszinte emberek, amivel ki tudják fejezni még azokat az érzelmeket is, melyeket nem is gondoltak volna.
Emellett pedig borúlátó és passzív az általános beállítás. Nem örülünk eléggé mások örömének. Ha valakinek jó, nagyon sokan irigyek, mert nem értik, hogy a dolgok ennyire egyszerűek. Csak adni kell és elfogadni. Úgy építjük a Táblácskát, hogy az ne csak a vevőinek adjon, hanem a körülötte kialakult hatalmas közösségnek is.
Lami: A másik fontos dolog, amitől népszerűvé váltak táblácskáitok, az a marketing. Már írtam egy cikket a Marketing Commando munkásságáról, akiknek a közösségi oldalán rendszeresen megjelenik a neved, mint példakép. A marketing és művészet között található párhuzam? Milyen azonosságot találsz benne, mellyel bátorságot és kitartást adhatnál a művészembereknek?
Vámos Robi: Jaj, de nehéz téma ez! Ismerek olyan művészeket, akik jól marketingeznek. Egyik példaképem, Andy Warhol mondta, hogy az üzlet a legnagyobb művészet. Hiszem, hogy mindent lehet művészi szinten "űzni". A művészembereknek nem azt mondanám, hogy marketingezzenek. Azt mondanám, hogy jöjjenek rá, hogy mit szeretnek a legjobban csinálni.
Én imádok olyan dolgokat kitalálni, ami az embereket boldoggá teszi. Tennem kell róla, hogy eljusson az emberekhez, ha már valami jót sikerült megalkotnom. Képes vagyok megváltoztatni a dolgokat. Hangulatokat. Arcokat és szíveket. A párhuzam marketing és művészet között talán az, hogy ha jól csinálja az ember, akkor a kettő akár ugyanaz is lehet.
A célt kell megfogalmazni. A személyes tanácsadások alkalmával szinte mindig az az eredmény, hogy hoppá, bizony itt nincs egy cél, ami felé halad az alkotó. Akkor pedig sem belülről, sem kívülről nem látható, ez pedig zavart okoz. Innen fakad a meg nem értettség - amit egy művész sem szeret, igaz?
Lami: Ahhoz, hogy a Táblácskák hitelesek legyenek, elengedhetetlen, hogy maga a készítő és csapata is hasonlóan pozitív mentalitással rendelkezzen, mint maga a termék. Nézegettem az oldaladon a munkatársaidat, és azon kívül, hogy tehetséges rajztudással rendelkező embereket veszel fel magad köré, a mosoly sem hiányzik róluk (és itt persze igazi mosolyokra gondolok :).
Mi a legfontosabb számodra, mikor magad mellé állítasz egy embert, akivel utána együtt szeretnél dolgozni?
Vámos Robi: A Táblácska egy olyasmi dolog, amire nem találunk példát a vállalkozások történelmében. Mindig mindent ki kell találnunk. Így a terméken kívül a működési rendszerünket is, melyre nagy szükség van: fontos, hogy hajtás és futószalag nélkül, de mégis ellenőrzötten dolgozzon a csapat. Ezek a dolgok nagy változásokat jelentenek, melyek megbolygatják a langyos vizet. Ehhez minden munkatársnak pozitívan kell viszonyulni és alkalmazkodni.
Olyan emberek dolgoznak nálunk, akik megértik, hogy nem egy multicéghez jöttek, hanem egy folytonosan alakuló különleges helyen vannak. El kell fogadniuk, hogy én is folyamatosan tanulok, kísérletezem. Amit csinálunk, lehet, csak egy rossz ötlet. Nem tragédia. A legfontosabb tehát, hogy milyen ember az illető.
Mennyire emberi? A Táblácska nem magának akar jót, hanem az embereknek. Csapatunkba éppen ezért jó emberek kerülnek. Rajzolni, színezni ha nem is mindenki képes rá, de meg lehet tanulni. A küldetést szem előtt tartani és beilleszkedni a Táblácska hangulatába már jóval kevesebbeknek sikerül. Mert felül kell kerekedni az ego-n és az egyéni karrieren. Meg kell tanulni nagyon nagyon embernek lenni!
Lami: „A gyermeknevelés kreatív vállalkozás. Inkább művészet, semmint tudomány.” (Bettelheim) Van egy dolog, amit szinte minden gyermekben fel lehet fedezni: elhiszik magukról, hogy képesek bármire. Ehhez viszont szükséges a pedagógiai hozzáálláson túl valami jóval több, ami valóságosan elhiteti velük, hogy nincs előttük lehetetlen. Mit vettél észre a mai gyermekekben? Valóban hitetlenebbek lettek önmagukkal szemben, és ez a pozitív életszemlélet már náluk is tanításért kiált?
Vámos Robi: Közel száznyolcvan osztályban tartottam már rajzos szemléletfejlesztést, s bátran mondhatom, hogy nem hitetlenek a gyerekek. Inkább csak mindig várják a megerősítést és a zöld lámpát, a "mehet" jelet. Állandóan azt kérdezik, hogy "így jó lesz?", és azt mondják a saját munkájukra, hogy "nem tudom, mennyire lett jó". Mintha mindent mindig mérni kellene. Abszolút értékben és valami máshoz is. Pedig nem kell. Nyilván, az iskola hatása - mondhatjuk. Szerintem otthon sokat tehetnek a szülők azért, hogy önálló és döntésképes, magabiztos felnőtt váljon gyermekükből.
Sokat dolgozom ezen a sulikban és külön foglalkozásokon is a tehetségekkel, és a Táblácskát is szívesen mutatom be jó példaként. Nem voltam én sem egy önbizalombomba kisiskolás koromban. Meg kellett azonban tanulnom, hogy nem kell mindenkinek a véleménye, pláne nem kell az engedélye ahhoz, hogy azt tegyem, amit szeretnék.
Lami: Csak egy apró személyes megjegyzés: a napokban volt az évzáró kiállítása tanítványaimnak. A megnyitó beszédemben párhuzamot vontam az önbizalom fejlesztése, a sikeres élet és a rajztudás megszerzése között. Láttam a szülőkön, akiknek hozzám jár a gyereke, hogy értik, és gyermekük által, átélik, hogy miről beszélek.
Hogy mit adsz, arról a gyerekeket lehetne megkérdezni, amit szinte felesleges, hisz ott vannak az élénk tekintetek a fotókon, melyeken látszik, hogy valami csodát kaptak személyedtől :) Mit kapsz te a tanítástól?
Vámos Robi: Ez egy nagyon jó kérdés, és igazából ez az, ami végre engem is egyenesbe állított. A tanítás és a gyerekek nagyon mély értelmet adnak annak, amit csinálok. Boldoggá tenni, örömtelivé és magabiztossá varázsolni. Hiszen az ajándékozót is magabiztossá teszi egy Táblácska. A rajzos óráim pedig több ezer gyerekben ültették már el a magot.
Nekem egy kimerítő tanításos nap igazából lelki feltöltődés. Nagyon sok szeretetet kapok a gyerekektől. Imádok velük dolgozni. Rövidebben: nekem a tanítás azt adja, hogy azt csinálhatom, amit a leginkább szeretek csinálni: feldobni a hangulatot és pozitív változást hozni, hatással lenni az emberekre. És ha ezt csinálhatom, én is nagyon boldog vagyok!
Lami: Te felnőttekkel is foglalkozol, akik szeretnének kiugrani a szürkeségből. Mit csinálunk mi felnőttek nehezebben, talán fogalmazhatok úgy, hogy rosszabbul, amiért nehezebben érjük el a sikert, mint a gyermek, aki felállít egy célt magának?
Vámos Robi: Fején találtad a szöget, mert a célok jönnek itt megint: Nagyon sokan vannak úgy, mint ama bizonyos favágó, aki életlen fejszével vágja a fát. Egyre lassabban megy, egyre többet kell dolgoznia egyre kevesebb fáért... De megélezni a fejszét nincs ideje, mondja. Na persze! A fejsze megélezése olyan, mint a cél megfogalmazása. Attól minden tisztább lesz. Ha nincs cél, csak csapongás van és fejetlenség. És mivel nem vesszük észre, hogy sikerült valami - hiszen nem tudjuk a célt - elmegyünk az eredményeink mellett.
A gyerekek könnyebben álmodnak nagyot. Nekik még vannak kívánságaik! Minden találkozás előtt meg szoktam kérdezni a beszélgetőpartnerem, hogy mi a három kívánsága. Van felnőtt, akiből ezt lehetetlen kihúzni.Pedig ha van kívánság, akkor teljesülhet. Ha nincs, akkor nem.
Lami: Bolondság lenne azt állítani, hogy mindig mindenhol derűs helyzetek fogadják az embert. De látva téged is, nem bolondság abban hinni, hogy minden helyzetnek van megoldása. Mi az a mondat az életedben, mely ezekben a keményebb, váratlanul feltörő nem éppen vidámabb helyzetekben helyrebillent?
Vámos Robi: Nem szoktam nagyon kibillenni :) De ha éppen picit passzívabb vagyok, akkor van egy kis füzetem, amibe feljegyzetelem a legeslegjobbnak tartott könyvek legeslegtalálóbb részleteit. Amikor azon aggódom, hogy esetleg túl sokat adok, és nem kérem el az ellenértékét - hajaj, van ilyen jócskán, és azért mégiscsak családapa vagyok -, akkor ez a post-it jár a fejemben: "Az emberek boldogan fizetnek nekem azért, amit a világon a legszívesebben csinálok".
Hinni kell magunkban! Meg kell fogalmazni a saját küldetésünket. Addig kell finomítani, amíg annyira találó lesz, hogy a saját céljainktól leszünk libabőrösek!
(A képekre kattintva láthatod a Táblácska alkotójának nevét.)
Szerző: Lami
Ha tetszett a cikk, kövesd facebook oldalunkat további inspirációért!
