Az egyéni sikereken túl adott az alkotóknak még egy pluszt a magazin, melyre megvallom őszintén egyáltalán nem gondoltam.
Célom az, hogy bemutassam a különféle művészeti ágakban tevékenykedőket, lehetőleg egy olyan oldalukról, mely a művük mögött hallgatott eddig.
De ennél jóval többet sikerült elérni.
A bemutatkozás által nemcsak a munkásságuk került megvilágításba, hanem – mint a mellékelt példa is majd mutatja –, egymást is elkezdték inspirálni.
Amikor két alkotó egymásból merít ihletet, igazi szárnyalást látni közöttük.
Az irigység a művészek között is dúl ezerrel. Egymás leértékelése, piszkálása, mint akármely más munkaterületen, itt is felbukkan.
Persze meg lehet magyarázni, hogy jelen esetben két teljesen különböző területen tevékenykedőről beszélünk, ezért nem is jöhet létre köztük rivalizálás.
Volt már élményed abban, hogy tudtad, valakinek tetszik a munkád, de mégsem dicsérte meg? Láttad rajta, hogy majdnem megfullad, de akkor sem okoz neked örömet azzal, hogy kimondja, "te, ez tetszik nekem!".
Naugyehogye?!
A facebook-on van egy kis csoport, ahol ha barátságok ilyen rövid idő alatt még nem is születhettek, de van egy összhang minden tag között, akik belépnek.
A csoportnak egyetlen betartandó szabálya van: ha valami nem tetszik, görgess tovább! A kéretlen beszólások senkit nem érdekelnek, nem tanulni vagyunk a csoportban.
Élvezzük mindannyian a művészet adta rengeteg lehetőséget, mellyel kifejezhetünk önmagunkból valamit.
Nos, ez az összhang viszont már - mint az előbb is írtam -, nemcsak az egyéni alkotásokat eredményezte, hanem már közös munkák is napvilágot láttak.
Nagy nagy örömmel mutatom be Horváth Edina és Ötvösné Németh Edit párosát.
Edina munkáiról már lehetett nálunk olvasni, most viszont szeretném Editet is bemutatni, akinek verseit olvasva az ember állandóan képeket lát, színekkel ruházza fel rímeit.
Egy vers és egy festmény találkozása.
Sikersztori a köbön!! Nekik és nekem és minden élvezőnek!
Köszönjük nektek ezt az élményt!
Jégbe zárt szerelem
Fagyott halál, jégvarázslat
pöndöríti tűzszoknyámat,
örökkön a foglya vagyok,
többé sosem ragyoghatok.
Arcul csapott metsző szele,
a hidegség lehelete,
derűlátó kedvem repedt,
sziromlevem keseredett.
Könnycseppek, mint üvegszilánk,
szelték széjjel hitem szirmát,
szólni félek, hogy nem tudok,
szívem hideg, dermedt burok.
Olvaszd fel a szenvedélyem,
tőled kedves csak ezt kérem,
mosolyt hintsél az arcomra,
sziromvirág holnapomra.
Szerző: Lami
Ha tetszett a cikk, kérjük, oszd meg!
