A sikertelenség oka sosem a bénaságod, hanem a bénaságra irányuló gondolataid eredménye.
Képes vagy elhitetni magaddal, hogy nem tudsz megtenni dolgokat, ezért a kitűzött feladathoz úgy állsz hozzá, hogy tuti közröhej tárgya leszel.
És mi lesz az eredménye? Vállveregetés, hisz tényleg totál elszúrsz mindent. De ki fog gratulálni neked ehhez?
Egyrészről a környezeted, mert valahogy mindig jobban ismernek ők téged, mint te saját magad. Másrészről pedig te leszel az, aki száját legörbítve konstatálja: tudtam előre.
Nos, tényleg megnő ettől az önbizalmad, hogy mint jóstehetség, előre megmondtad, mi fog bekövetkezni, így nem okoztál csalódást magadnak?
A nagy lószart!! Ez pont afelé fog elvinni, hogy még alább vidd a szintet, az elvárást magaddal szemben, és benne maradj abban az életben, ami nem tölt el örömmel.
Ez a cikk amolyan kettő az egyben, mintahogy a címében is írtam. Leírom, hogyan készítettem el ezt az újévi patkó formájú kopogtatót, és közben elmondom neked, miért feküdtem le aznap elégedetten, mikor mégis elkészítettem, így egy lépéssel feljebb mentem céljaimhoz a saját önértékelésemmel.
Nem vagyok kézműves. Ez a műfaj teljesen más, mint amit én űzök. Festő vagyok, aki húzogatja az ecsetet, de nem kell hajlítania, varrogatnia, tekergetnie, papírral, textillel, dróttal bíbelődnie.
Mivel már kisgyerekként mindenféle eszközt adnak az ember kezébe, hogy fejlessze kreatív énjét, ezért úgy gondolják sokan, hogy nem ördöngősség a kézművesek pályája.
Videókat lehet megtekinteni a neten, lépésről lépésre leírások mutatják meg, hogyan készülnek a dekorációs darabok.
Nos, ha egy másfél perces videót te huszonötször megállítasz, visszatekersz, újrapróbálsz értelmezni, akkor lehet, hogy mégsem olyan egyszerű a dolog?
Az előtörténete a projektnek annyi, hogy a csapattal az ez évi utolsó cikkhez szerencsehozó dekorációs darabokat készítettünk össze. Kitaláltam, hogy mekkora ötlet már egy patkó formájú kopogtatót összerakni.
Az elvárt vállveregetésem megvolt: az első darabom a kukában landolt. Egy délelőttöt szarakodtam vele, és annyira gáz lett, hogy egy időre, mivel nem volt szívem kidobni, ezért legalább a kerti dekorhoz illesztettem. De szegény, annyira csúf lett, hogy ott sem bírtam sokáig nézni.
Viszont hajtott a vágy. Ismered ezt az érzést? Új területre mész, valami olyant kell megtenned, aminek voltaképp nem lesz jövője az életedben, viszont nem is akarsz csalódást okozni magadnak, ezért ismételten nekifogsz a feladatnak.
De mivel is okoznál csalódást? Totál egyszerű: azzal, hogy sikertelen vagy. Feladtad, nem bíztál képességeidben, kudarcot vallottál.
Ez ultragáz. Ebből az következik hosszú távon, hogy a saját területeden, amit művelsz, egyre kevesebb kihívással mersz szembe menni, mert egy kis ponton beléd ivódik ennek a sztorinak a negatív felhangja.
Az egész élet összekapcsolódik. Akár a főzés, egy hétköznapi tevékenység, akár egy kreatív kihívás.
Nem mondhatod azt, hogy bizonyos dolgokban nem vagy jó, ezért maradsz a saját kaptafádnál. Rá fogja vetíteni a kitartásod minden területére az életedben egy elkönyvelt kudarc.
Hogy én mégis elkészítettem ezt a patkó formájú kopogtatót, korántsem jelenti azt, hogy átgyalogolok egy másik műfajra. Még azt sem jelenti, hogy azonos szinten alkottam azokkal, kiknek ez a fő területük. Csupán annyit mutat, hogy meg tudtam csinálni. Sokkal magasabb lett a felállított léc, így bátrabban állok elébe a festés területén a munkámhoz.
Nos, gyorsan átfutom, hogyan készült a kopogtatót. Persze a második, nem a kuka király darab.
Egy kartonból kivágtam a patkó formát, hogy ez legyen az alapja a dekorációnak. Majd csíkokra vágtam filcet és több videót végignézve, emlékezve arra, amit tanítottak, és még éjjel is fejben gyakorolva, feltekertem rengeteg rózsát. A fehérek még este készültek, látszik is rajtuk, hogy inkább nudlinak képzelik magukat, mint rózsának :)
Amikor felraktam az alapra a délelőtt már némileg gyakorlottabb mozdulatokkal elkészített virágokat, utána vattakorongok közepére ragasztót pötyögtettem, és egy hegyes eszközzel betoltam két rózsa közé a vattapamacsot, ami így szintén virágformának hat.
Filcből kivágtam négylevelű lóhere formát, összevarrtam pelenkaöltéssel, kitömtem vattával, és végül ezt is felragasztottam az alapra.
Megvallom, nem tetszett az erős rózsaszín és zöld kombinációja, ezért elővettem egy flakon ezüst textil spray-t és azzal lefújtam.
Röviden ennyi.
Nos, ebben a sztoriban a rózsák voltak azok, melyeket már vagy fél éve néha nekiugrok, hogy megalkossam, de rendszeresen sikertelenül járok.
Ahogy mondani szokták, a kreativitás akkor tör elő keményen, mikor az ember kényszerhelyzetbe kerül.
Mivel a cikkhez nem érkezett elegendő anyag, hisz teljesen jogos, hogy a két ünnep között mindenki a családjával van, vagy pihen, ezért bár én ritkán szoktam beletenni munkám az anyagokba, maradok az írásnál, most viszont kénytelen (?) voltam valamit alkotni magam is, hogy dúsuljon a témához a repertoár.
A kényszer, a stressz hatalmas úr. Ilyenkor jönnek elő azok a képességek az emberből, melyekre eredetileg úgy gondol, hogy másban lakozik, benne szikrája sincsen. Persze a balga ember jut el odáig, hogy egy ilyen feszült helyzetet használjon ki önmaga fejlesztésére, de néha ezek is kellenek ahhoz, hogy jobbá váljunk.
Nos, térjünk vissza oda, hogyan legyen jobb a jövő éved.
Nézz végig először is ezen az elmúlt éveden. Hány olyan dolog hozott eredménytelenséget, melyben elégedetten tekintettél mégis önmagadra, hisz te tudtad előre a béna végkifejletet, így legalább nem húzott le önértékelésed.
Sok volt ilyen? És ez jó érzéssel tölt el?
Ki az okozója annak, hogy ott tartasz, ahol most vagy? A család, az ismerősök, a barátaid? A nagy francokat. Ők csak mondják a saját kántálásukat, de te vagy az, aki hisz is nekik.
Ha lehet, most ne forduljál be ettől, hogy téged okollak a kudarcaidért. Hanem inkább örömködj, hogy megvan a kulcsa a rosszul végződő dolgaidnak.
Idegen embereket megváltoztatni nem könnyű. Nehéz azt mondani apósnak, testvérnek, szülőnek, barátnak, hogy miképpen gondolkozzon.
Önmagadat átalakítani, viszont annál könnyebb, hisz saját főnöködként bármilyen utasítást adhatsz gondolkodásodnak.
Jövő évben dolgozz ezen. Keress kihívásokat, lehetetlennek tűnő feladatokat. Ha elsőre nem jársz eredménnyel, ne büszkén nézz a tükörbe, hogy te mindent tudóként ezt láttad előre.
Menj neki még egyszer, és akár tízszer is.
Csak te lehetsz, aki megváltoztatja az életed. Óh, tudom, ez baromi könnyen kiejthető mondat. De ahol most tartasz, azt ki érte el neked? Mások juttattak el a sikerig, vagy képes voltál te magad végigvinni egy-egy kihívást?
Látod, ilyen egyszerű. Ha magasra akarsz törni, magas célok lebegjenek a szemed előtt, amit egyetlen ember lesz képes végigvinni: Te magad!
Legyen az új év a sikereid, az önfejlesztésed, a hatalmas célok elérésének éve!
Boldog új évet kívánok :)
Szerző: Lami
Ha tetszett a cikk, kövess minket jövőre is :)
