A legjobb dolog, ha reggel van miért felkelned. Vannak terveid, megvalósításra váró ötleteid.
Az ihlet, az indíttatás sok helyről érkezhet. Lehet ez egy belső késztetés, de akár a külvilág is táplálhat benned egy újabb feladatot. Vagyis röviden: motivált vagy, van egy önképes indíttatásod valamiféle cselekvésre.
Na, eddig ez olyan volt, mintha nem én írtam volna, de most jöjjön a váltás.
Már többször láttam az Életrevalók című filmet. Mindig lenyűgözött. Ritka az olyan alkotás, amin hangosan fel lehet nevetni, ha az ember otthon nézi. Moziban más a helyzet. Ott a tömeggel együtt röhögsz, még akkor is, ha számodra ingerküszöb alatti a poén. Viszont amikor azt veszed észre, hogy egyedül nézel egy filmet, és mégsem tudod visszatartani a nevetésed, akkor ez megugrotta a szinted (ez nagyképű? egyáltalán..figyeld meg magad egy otthoni vígjátékot nézve).
Az Életrevalókkal viszont pont ez volt a helyzet. Mivel már láttam máskor is, ezért most egy teljesen más szemszöget akartam megközelíteni. Azt az oldalát kerestem, amiért sokan, ha azt mondják nekik, ajánlj egy motivációs filmet, az első ötben benne van ez az alkotás.
Na, és ettől kiugrok a gatyámból. Nem bírom ezt a motiváció szót. Annyira divatos lett, hogy már szinte egy kötelező magatartásformának veszik fel az emberek reggelente.
Mert motiváltnak lenni jó. Mert aki motivált, az boldog. A motiváltság visz előbbre az életben. Motiváld magad, hogy mosoly legyen a fejeden. Itt abba is hagyom, mielőtt még…
Ez a film nem motivál semmire senkit. Ez a film adja a tiszta szépséget, az emberi jót.
Este a férjemmel arról beszélgettünk, hogy úgy tartják, minden emberben megvan a csírája a helyes morálnak. Valakiből kijön, valaki pedig eldobja a kulcsát ennek a tulajdonságának, hogy sose bukjon le azzal, hogy ő esetleg túl érzékeny, vagy talán támadható egy résen.
Ez a film pedig olyanoknak szól, akiknek ez a jóság jelent valamit.
Nos, ha nekik érthető, akkor őket nem kell már noszogatni, hogy legyenek még jobbak. Ők alapjáraton képesek meglépni a helyes magatartást. Aki viszont nem tud bánni az érzelmei pozitív töltetével, ettől a filmtől sem fog beállni nála változás, inkább hülyébe veszi a szereplőket (akik egy valós adaptáció alapján íródtak), és maximum csak egy jót szórakozik az egész film alatt.
Az, aki képtelen adni ilyen-olyan előélete miatt, ettől a filmtől nem lesz jobb. Aki viszont eddig is levegővételként nyújtott magából, annak igazolódik, hogy van önzetlenség, furcsa kapcsolat, érthetetlen, pozitív reakciók halmaza.
A film szórakoztató. Üdítő a két világ találkozása. A gazdag, intelligens ember és az alulról érkező, szabályokat áthágó srác kapcsolata kiváló.
Mindkét ember szembe fut az elvárásokkal. A tolószékbe kényszerült nem hallgat az intő szavakra, mely szerint az ápolója egy veszélyes alak lenne. Szórakoztatja őt a spontánsága, a könnyedsége, az érzelmei szabadsága.
A fiatal srác mintha sodortatná magát. Nem akart ő mást, csak egy aláírást a segélyért, aztán köszöni szépen, már ott sincs a helyszínen, nem álmodik ő arról, hogy gondozza a sérült embert. Aztán mégis marad. Nincs oka, magyarázata. A motivációja talán a szép fürdőszoba, melyben a fürdőkádban nem kell osztozni a nyolc gyerekkel esténként.
Ha ez a motiváció, ám legyen. Elég kicsinyesnek hat, de hát mindenkinek a saját álmai, vágyai után kell mennie.
Az Életrevalók egy remek film. Tetszik az embereknek egy olyan helyzet, mellyel a hétköznapokban nem lehet találkozni. Úgy tűnik, minden szereplő korlát nélkül élnének. Mindegyiknek a kezében van valami eszköz, mellyel nagyobb hatalmat kapnak, mint egy átlagember. A tolószékbe kényszerült férfit a pénze teszi szabad cselekvő, pedig a mozgása, pontosabban szólva, a mozgásának hiánya teljesen lebénítja a szabadságban. Az ápoló srácot pedig szabaddá teszi a hatalom letojása, a gazdagságra való csábítás előtti nem-hajbókolás, de pont ennek, a pénznek a hiánya vált ki az útján egyfajta korlátot is.
Ki miről álmodik a filmben, és mit szeretne elérni? Mintha egyik szereplőnek sem lenne álma. A mozgássérült megéli a napokat. Nem tehet érte semmit fizikálisan, hogy másként éljen, bábuként kell engednie magát, hogy élvezhető és elviselhető legyen számára a lét. A srác pedig egy élhető életet szeretne. Nincsen megfogalmazva egyetlen mondatban sem, mit szeretne elérni. Hagyja sodortatni a kezét a vásznon, mikor szól a zene (áh, nem röhögtem a sznobizmuson, mikor 11 ezerért elnyomtak egy képet, amin egy mázoló ecsettel felvitt pár szín sivított). Beáll dolgozni a férfi mellé, pedig nem ez volt a célja.
Lehet, hogy a film misztifikálja csupán ezt a két karaktert, és a valós alapokra épült sztoriban más a helyzet, de egy közös pontot láttam bennük: tiszták voltak. Nem a múltban, nem a megtörtént eseményekben. A jelenben hozták ki egymásból a legjobbat, a legélvezhetőbbet, az egymásra utaltságot, mely nem a pénzről, a megélhetésről, hanem a másik szükségéről szólt.
Szerző: Lami
Ha tetszett a cikk, kérjük, oszd meg!
