A következő alapmotívumhoz a korong készítésénél bemutatott lépéseket kövessük, de ragasztás előtt vegyük le a tűről a tekercset, majd helyezzük az asztalra.
Ez után hagyjuk, hogy kitekeredjen. Ilyenkor mérhető fel, hogy a tekerés mennyire volt egyenletes és megfelelő erejű, nem feszítettük-e túl erősen a szálat, vagy éppen nagyon lazán dolgoztunk-e. A túlfeszített, szorosra tekert szál szinte egyáltalán nem tekeredik ki. A nagyon lazán feltekert szál gyorsan szétugrik, 5-6 cm átmérőjű spirállá tekeredik ki, a vége kiegyenesedik.
Az ideálisan sodor papírcsík 2-3 cm átmérőig lazul, majd ennél a méretnél megáll, s ha hosszú ideig sem ragasztjuk össze, átmérője maximum 1 cm-nyit tágul a továbbiakban.
A megfelelő méretűre kilazult tekercset ragasztással zárjuk le. Az így elkészült újabb elemünk a kör.
A papírtekercs mérete és felhasználása összefügg, ezért magunk is befolyásolhatjuk, hogy tekercsünk mekkora legyen.
Fontos szabály: a kilazított tekercs méretét csak csökkenteni tudjuk, növelni nem. Ha nagyobb körre van szükségünk, sodorjunk valamivel lazábban egy új tekercset.
A kör az alapja az összes formálással készített zárt alakzatnak. Mindenre jól használható, akár egyéni formákat létrehozhatunk belőle, de kitöltésre is alkalmas.
Az elkészített kört a jobb kezünkbe fogva annak középpontját bal hüvelyk és mutató ujjunkkal a korong széle felé húzzuk, és ott megtartjuk. Majd jobb kezünk hüvelyk és mutató ujjával függőlegesen összecsípjük a korongot, és határozottan összenyomjuk azt. Fontos az éles hajtásvonal a szép kontúrok miatt. Így hoztuk létre a csepp formát. Ha az elkészült csepp forma végét a hüvelyk és mutató ujjunk közé szorítjuk, azt könnyen el tudjuk hajlítani, így kialakíthatjuk az ívelt csepp formáját.
Törekedjünk arra, hogy a csepp alak ívei egyenletesek legyenek, felragasztáskor pedig nagyon figyeljünk arra, hogy az egyes darabok ívei egy irányba álljanak.
Hogy az íve mekkora legyen, az mindig a tervezett felhasználástól függ. Van, amikor a kisebb, lágy ív elegendő, de szükséges lehet a határozott, erős ívre is.
A csepp formát legtöbbször virágok szirmához használjuk.
Az elkészített kört - középpontját középen tartva - mindkét kezünk hüvelyk és mutató ujjával egyszerre nyomjuk össze. Így jön létre a szem alak.
Ha a szem alak végeit íveltté akarjuk tenni, szorítsuk a hajtásvonalat a hüvelyk és mutató ujjunk közé, és nyomjuk a végeket – szimmetriatengelyükhöz viszonyítva - egymás fölé, így ellentétesen ívelődnek, vagy egymás felé, így egymáshoz közelednek az ívek.
A zárt alakzatok formálásakor rögtön felmerül a kérdés, hogy hová kerüljön a ragasztás helye, amikor kialakítjuk a kívánt mintát. Ezt csak akkor lehet előre eldönteni, amikor pontosan tudjuk, hogy mit foguk készíteni a darabokból. Ha sík vagy térbeli alakzatot készítünk, arra törekedjünk, hogy a ragasztás a kialakított minta belseje felé legyen, ne látsszon az összeállítás után. Ha felületkitöltésre használjuk a tekercseket, a ragasztást igyekezzünk az oldalvonalra tenni, ott lesz a legkevésbé feltűnő.
A szem formából virágszirmokat, leveleket, állatoknak testrészeket készíthetünk síkban és térben, de kiválóan alkalmas a felületkitöltésre is, mert ezek az elemek szinte résmentesen illeszthetők egymás mellé.
A most bemutatott három alakzat segítségével megindulhat a munka, ezek felhasználásával, színek és méretek variálásával már változatos, összetett munkákat, gyönyörű képeket készíthetünk. Ha nincs konkrét elképzelésünk, hogy mit szeretnénk készíteni, akkor érdemes előre „legyártani” sok-sok alapdarabot, változatos színekkel, aztán tologatni, rakosgatni, míg egyszer csak jön a varázslat, és összeáll egy kép, éppen olyannak, amire vágytunk.
Alkotó: Kriston-Bordi Zsuzsanna
Szerkesztő: Lami
Ha tetszett a cikk, kérjük, oszd meg!
