„Egy, kettő, három…..áááá, már a kortyokat is számolom” - akik horgolnak, azoknak mindennapos ez a felüvöltés.
Hol a lépcsőket, hol a virágszirmokat kezdik leltárba venni.
Majd jön az átalakítós rész, mikor bármire ránéznek, rögtön azon agyalnak, mennyivel szebb lenne az adott darab egy horgolt szegéllyel, egy csipkés rózsával díszítve, vagy csak egy unalmas pólót szeretnének felfrissíteni egy szép nyakpánttal.
Aztán – ahogy egymás közt mondják – „patikai körútra” indulnak a horgolás "szenvedélybetegei", ha szeretnék feldobni napjukat. Nem csokit esznek a magnézium pótlására, nem cipőbe fektetnek be, hogy a boldogsághormonokat pótolják. Gyönyörű szép fonalak közt válogatnak, amire Isten tudja, mikor kerül majd sor a feldolgozásra, de birtoklásuktól az összes „fájdalom” elillan a testükből :)
A horgolás azon túl, hogy szenvedéllyé válik, elviszi, főként a nőket, a régi közösségek szellemébe. Ma már nem klubokba járnak az emberek, hogy ott tevékenykedjenek közösen. Erre különféle közösségi portálokon, weboldalakon kapnak leginkább lehetőséget.
Nincs köztük irigység, féltékenykedés. Talán azért, mert ez a tevékenység igazán hobbi időtöltés, nem akar senki felülkerekedni a másikon, nem irigylik a megszerzett tudásukat, hanem szívesen osztják meg egymással. Ha valaki mégis eljátssza a királynőt, akkor a közösség egy laza szemmel veréssel a csapaton kívül tudja :)
Huszonévesen még azt hinné az ember, ezt idősebb nénik élvezik, akik a hintaszékben üldögélve az unokáiknak horgolják a kilométeres sálakat. Aztán egy napon azt veszi észre az ember, hogy átugrott a szomszéd nénihez – esetemben – egy frissen szedett virágcsokrot kapni ajándékba, majd ott találja magát a kanapéján, miközben próbálja ellesni az első kör meghorgolását. Ebből a kicsi kis gyűrűből aztán egy pár hét múlva a saját foteljében üldögélve elkészíti az egy méter átmérőjű terítőjét.
És innen nincs megállás. Jönnek a stólák, pulóverek, kardigánok, szoknyaszegélyek, és már a törülközők sem menekülnek lassan a dekorálástól.
Szóval az idealizált nagyi kép megdől, és már huszonéves lányok kezében is ott látni a horgolótűt, ahogy vagy egy ruhadarabot, egy lakásdekorációt, vagy éppen egy kedves amigurumi figurát készítenek el.
Az ünnepek közeledtével pedig mást sem látni, mint húsvéti tojásokat, tavaszi kopogtatókat, vagy éppen karácsonyi csillagok sokaságát elkészülni kezük között.
De a horgolók itt nem állnak meg. Nemcsak maguknak készítenek romantikus darabokat, kiegészítőket.
Összefognak és különféle karitatív kezdeményezésen felbuzdulva újszülött osztályoknak adnak ajándékba kis horgolt polipokat. Ezek a figurák a puhaságukkal az anyaméhen belüli biztonságra emlékeztetik a korán világra jött babákat, így ahogy átölelik a csápjaikat, mint a köldökzsinórt, újra biztonságban érzik magukat. Ezzel a nyugalommal hamarabb fejlődnek, mint a többi társuk, előbb levehetik őket a gépekről, és gyorsabb növekedést is mutatnak.
Ha valaki úgy érzi, beleszeretett ebbe a kézimunkába, első körben ijesztőnek tűnhet számára a rengeteg minta, a különféle pálcák sokasága, amivel elkészülnek a csoda horgolmányok. De aztán idővel egyre könnyedebb lesz, átláthatóbb, ahogy az egyik pálca elsajátítása épül a másikra. és összeáll már akár két sor után is egy csipkés forma (melyek az én kedvenc mintáim :)), és szinte azonnal látni a végcélt. A haladása miatt nagyon mutatós darabok igen gyorsan kiadják a végső eredményt, így jóval boldogabban dolgozik vele az ember ebben a rohanós világban.
Szóval, ha valaki melletted elkezdi számolni a lépcsőfokokat, akkor mielőtt furcsán néznél rá, és kezdenéd az őrület jegyeit kutatni rajta, nézd meg inkább, hogy van-e horgolótű a táskájában :)
Szerző: Lami
Ha tetszett a cikk, kérjük, oszd meg!
