Pofátlan módon ezt a cikket a Heti motiváció kategóriába teszem be. Szerintem méltó helyre kerül, hisz mindenki csak a szép oldalát, a csodás alkotásait mutatja be. Én is. Nem szívesen szoktam előállni azzal, hogy mekkora balek vagyok.
Most viszont meg szeretném mutatni, hogy nem minden úgy alakul, hogy az ember megnéz egy videót, egy röpke komment alapján esetleg úgy dönt, hogy egy technika amolyan „sittysutty” megcsinálom verzióban az ő kezéből is kiesik, majd a valóság is ezt tükrözi.
Nos, a sztorim röviden. Tegnap eldöntöttem, hogy a kevéske szabadidőmet arra áldozom, hogy egy szép nagy fatálcát amolyan vintage hangulatúvá varázsolok. Mindenem megvan hozzá. Krétafesték, transzferálható fotó, szalvéták, dekupázs ragasztó, vizes bázisú lakk.
Nagy arccal neki is fogtam a projekthez, hisz festőművész vagyok, kezemben az arany.
A tálcát szépen le is tisztítottam. És ez volt az a pillanat, amikor be kellett volna fejeznem ezt a projektet.
A szalvétát még valahogy fel is ragasztottam. Utána megnéztem videókat arról, hogyan működik a transzferálás. Előtte még krétafestékkel szépen megadtam az alaptónust. Felcsiszolva, édesdeden a régi kopott hangulatot visszahoztam. De mivel nem kaptam repesztőlakkot, nekem pedig időm igen kevés rohangálni a beszerzésekért, így akrilfestékkel kerestem egy árnyalatot, amivel a felugró alsó réteget is szimbolizálhatom.
Na, itt abba is hagyom a részletes leírást, mert totál felesleges, hisz ebből egyetlen szót se jegyezzél meg, ha az álmod egy gyönyörű szép reggeliző tálca.
Este elég elkeseredett voltam az eredményt látva, de azt mondták, egy éjjelt hagyni kell a transzferálást, hogy megszáradjon a ragasztó, és majd reggel leszedni a papírréteget a kép tetejéről. Nekem egyszer azt tanították, hogy ha valamit nem tudsz megoldani, aludj rá egyet, reggelre mindent másként látsz. És tényleg!!! Reggelre még borzalmasabb kép fogadott!
Látod fent a képet? Na, én leszedtem a papírréteget, hátha ezzel majd varázsütésre elsírom magam szinte a gyönyörtől. Ja, hogy nem az egész papírrétegnek kellett volna lejönni? Nem ártott volna, ha a fotó fennmarad??
Tudod, mivel sok minden eszköz áll a boltokban rendelkezésünkre egy homemade dekoráció készítéséhez, ezért sokan azt gondolják, hogy elég lemásolni a profik műveleteit.
Kimaradnak a tanfolyamok, a könyvek, és nagy lendülettel belefutnak az emberek a megvalósításba.
A facebook-os oldalon naponta jelentetek meg egy posztot. A tegnapi írás furcsa véletlenként (?) pont erről szólt. Úgy látszik, a Jóisten látta, hogy mekkora volt az olvasottsága, ezért úgy gondolta, illusztrálni is kéne egy igazi homemade balek alkotásával. És mint a mellékelt helyzet mutatja, rám gondolt (ezen azért még agyalok, hogy ez kedves gondolat volt-e tőle).
Két választásom maradt ezután a roncs-vintage látvány után:
-vagy megtanulom ezt a technikát, például elmegyek egy készítő oktatására
-vagy hagyom az egészet, hisz már kinőttem az óvodás korból, mikor az ember összes kézzel készített ajándékával boldogságot hoz kicsinyke kis környezetébe, és inkább vásárolni fogok egy tálcát.
Egyet ne gondolj: nem azt mondom, hogy ne próbálkozz, ne kísérletezz, ne csinálj saját készítésű terméket! De attól még, mert könnyen beszerezhető minden eszköz, nem jelenti azt, hogy könnyen is lehet vele bánni.
Akikről a cikkek eddig megjelentek, a legtöbben arról számoltak be, hogy különféle helyszíneken belefutottak egy profiba, majd elmentek hozzá tanulni. Így már lehet. Érdemes nekik megnézni minden alkotásukat. Ezekben már látszódik, hogy irányított oktatásban részesültek, nem arcoskodtak azzal, hogy egy videó után fél kézzel is megvalósítják a fejükben kialakult képet.
És hogy hol van itt a motiváció? Az alázatban. A türelemben. A kitartásban. Az alkotók munkájának tiszteletében. A tanulás eredményességében.
Jó alkotást nektek! Én inkább megyek festeni!
Szerző: Lami
A borítókép egyik részletének forrása
Ha tetszett a cikk, kérjük, oszd meg!
