Bár nem kőlapra véshető szabály, de érdemes megfigyelni, hogy aki minél erősebben hajlik a hiperrealista festészet felé, annál sokkal nagyobb a rend és tisztaság a műtermében, mint aki egy szabadabb stílust képvisel.
Véletlenszerű a válogatásom, de akik ebben a cikkben szerepelnek most és szívesen megmutatták, hol dolgoznak, mindnél a rend jellemző.
Bene Tamást a ceredi alkotótáborban ismertem meg. Rendkívüli egy ember. Azok közé tartozik, akiknek tudását együtt mérték az alázattal, szerénységgel. Ha megnézed műtermét, akkor szinte olyan, mintha egy festékboltban járnál. Nem a fotó kedvéért lettek szép sorjában összepakolva az eszközök, festékek. Bene Tamás így dolgozik. Képeit tekintve pedig nem is lehetne másként :)
Cene Gál István műterméhez személyesen is volt szerencsém. Fotókon látni is élmény. Na de ott lenni!! Pont olyan, mint maga a festő. Barátságos, kedves, szeretetteljes. Képek a falon, és nemcsak a saját alkotásai.
Ez azért említésre méltó, mert sok festő ki nem állhatja, ha mások festményeit veszik esetleg észre náluk. Cene Gál István ebből nem csinál presztízst. Büszkén megmutatta azokat is, melyeket nem ő készített. De azért természetesen a legnagyobb élmény mégis az volt, hogy nemcsak, hogy élőben lehetett látni a képeit, hanem az alkotás közbeni folyamatnak is részesei lehettünk.
Mikor Duhaj Péter műterméről készült fotókat megláttam, az első kérdésem az volt, hogy csak mezítláb lehet bemenni?
Egyáltalán nem lepődtem volna meg, hisz ő is olyan tisztán, és realisztikusan fest, amihez elképzelhetetlen a trehányság. De megnyugtatott, cipővel is meg lehet őt látogatni :) Hatalmas ablakok, fény..rendesen irigylésre méltó hely :)
Hogy én hogyan alkotok? Mikor festek, akkor van egy kevéske káosz körülöttem. De valójában elenyésző. Szükségem van arra, hogy ne kelljen kapkodni a fejem és őrjöngve keresgélnem bármit is.
Külön asztalon készítem a pasztell képeim, és a műterem szobának egy másik részében pedig az olajfestményeim születnek meg.
Horváth Edina szintén nem a „feldobom a pigmentet, oszt annyi” festő. Szépen kidolgozott képeihez egy rendezett területet alakított ki. Letisztult, nőies. Esküszöm, ha nem tudnám, hogy fest, és nem láttam volna képeit, nem is gondolnám, hogy ezen a helyen egy festő él :)
Fent Győzőnek köszönhetem, hogy most már természetes fény mellett dolgozik. Vagyis a természetes fényt hogyan tudom függöny mögött is egy lámpatestből előcsalogatni. Győzővel szintén a ceredi táborban ismerkedtem meg. Számtalanszor dolgozik külső helyszínen, falra kérnek tőle alkotásokat. De mint láthatjuk, igen jól érzi magát saját műtermében is :)
És remekül eligazodik az asztalán...ahol legalább felismerhető, hol van a helye a festékeknek és hol az ecseteknek...hát nem elég ennyi? :)
Előbb utóbb minden festőnek meglesz a saját műterme, műterem szobája. Nem kell azon agyalnia, hogy az előkészület és elpakolás továbbtart, mint maga a festés. Ha valamit igazán akarunk, tuti, elérjük :)
Szerző: Lami
Ha tetszett a cikk, kérjük kövesd facebook oldalunkat.
