Művészeti tevékenységben dolgozni nem olyan, hogy fogja magát az ember, lecsekkol záráskor a kapuőrnél, majd hazamegy, és teljesen másfelé jár az elméje, mint a munkája.
Egy művész 24 órában alkot. Ahogy Sándorfi mondta: minden festő asztalfiókja tele van írással is. Ergo, aki egyszer valamelyik alkotási szférára tévedt, általában biztos, hogy más területen is jeleskedik, kiteljesíti magát.
Alföldi Róbert is így él. Mint színész és rendező, akár kikapcsolódásként, vagy új ihletért indulva, szintén nem „nyugszik” pihenőidejében sem. Galériavezetőként, és a galéria első kiállítójaként megismerhettük egy újabb oldalát.
Színezett fotográfiák. Ezen az irányon elindulva láthattunk egy kiállítást Alföldi Róbert magángyűjteményéből „Idealizált színes világok” címmel az Átrium Galériában.
A kiállításon színezett fotók szerepeltek 1940-től a 70-es évekig, melyet magángyűjteményéből hozott nekünk a tárlatra.
A másik fővonal a reflexióknak, a fényképek hatására kialakult érzelmek színekké való átváltásának szólt. Mit látsz, mit érzel, mi fog meg a képben. Ezeket emelik ki pasztellel, akvarellel, és olajfestékkel, így adnak a képeknek életet, érzelmet, az emberben kialakult gondolatokat, elmélkedéseket öntik ergo energikus formába a fotósok.
Úgy tartják, hogy mikor az ember végignéz egy kiállítást, akkor meg kell állnia a terem közepén, végig kell nézni egy pontból az összes alkotást, és megtalálni azt az egyet, mely kiemelkedik a többi közül.
Alföldi Róbert képei közül a vörös démonként megjelenített fotó volt ilyen. Az energiától, szenvedélytől, élettel teli nő képe. Kedvelem a régi korok képeit, bútorait, tárgyait, emlékeit. Szeretem a múlt idéző vonalakat, homályos színmeglátásokat. Ez a nő pedig OTT volt. Úgy emelkedett ki az összes többi közül, hogy szinte volt egy olyan hülye érzésem, mintha magamat látnám megszemélyesítve, színesen kiemelve.
És milyen volt Alföldi Róbert maga? Egy pár mondat erejéig leszedtük a létra tetejéről, ahol éppen felfestette a galéria nevét (pedig esküszöm, felajánlottuk a segítségünket, hisz mégis csak ecsettel a kezünkben jöttünk Ágival a világra :)). Nos, ami jött belőle felénk: természetesség, közvetlenség, kedvesség, egyszerűség, tisztaság, értelem.
És akkor így a végére még egy nőcis megjegyzés. Azt vettük észre Ágival, hogy bár nem beszéltünk össze, de totál egymáshoz öltöztünk. És akkor most jól nézd meg, hogyan választ egy vér profi toalettet. Igen, ilyet is csak Ági tud: az oszlop mintázatát sem hagyta figyelmen kívül, mikor készült a megnyitóra.
Ennyi :)
A kiállítás november 30-ig lesz látható (cím: 1024 Bp., Margit krt. 55.)
(A főfotó az esemény facebook oldaláról lett letöltve)
Szerző: Lami
Ha tetszett a cikk, kövesd facebook oldalunkat további művészeti írásokért.
