Ahol az álmok megszületnek - egy festmény, egy kérdés, két nő, két érzés

Lami: Mindenki másként éli meg az eseményeket. Valakit meg sem rezzent egy váratlan helyzet, míg egy másik ember padlóra kerül tőle.

Többfélék vagyunk, többféle érzékenységgel, tűrőképességgel, harcossággal egybe gyúrva.

A következő cikkben két nő, két az érzelmeiket a költészet által kifejező ember válaszol külön-külön, egymás feleleteit nem ismerve a kérdésekre.

Ahhoz, hogy akár rímekben, akár szabadversekben fejezze ki magát valaki választékosan, élvezhetően, mások számára is érthetően, rengeteget kell olvasnia. Egy verses kötetet, illetve egy regényt emeljetek ki, mely nélkül úgy érzitek, kevesebb lenne a világ bennetek!

Edit: .....csak egyet? Hmmmm. Mindenképpen József Attila. Nekem Ő az etalon, a megismételhetetlen. Általános iskolában, 8. osztályban, a Kései sirató c. nehéz verssel indultam. Mondhatni kevés induló közül, de megnyertem. Abszolút nem ekkora gyermeknek való vers. Látom magam előtt a tanárok kikerekedett szemében való döbbenetet. Akkor nem, most már tudom, hogy miért. Ha egy könyvet mondhatok csak, akkor az első, ami az eszembe jut, Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg c. műve. Aki olvasta és szereti, annak nem kell elmesélnem miért fontos könyv. Aki nem olvasta, szívből ajánlom. Életre szóló élményt szerez vele magának és szerezhet másoknak.

Csilla: Szinte végtelen a sor, csak a legkedvesebbeket említem….  Romain Rolland:Pierre és Luce; Emile Ajar (Romain Gary): Előttem az élet; Viviane Villamont:Kisdarázs, de Pearl S. Buck minden regényét rongyosra olvastam, továbbá nagyon kedves nekem egy rövid életet élt kevéssé ismert erdélyi művész Nagy Karola. Kevés számban fennmaradt írását gyakran olvasgatom. A költők közül sem tudnék egyet kiemelni. Jeszenyin, Shelley, Baudelaire, Petőfi, József Attila, Ady, Arany János a nagy kedvencek.

Lami: Sándorfi István festőművész azt mondta, hogy minden festő ír is. Visszafordítva: minden költő fest vagy rajzol is?

Edit: Úgy gondolom, hogy mivel képekben mesélek, így festek is a szavakkal. Igazából a Győri Nemzeti Színházban dolgozom díszletfestőként, tehát a szó szoros értelmében festek és rajzolok. A mai napon pl. egy bükkfával teli erdő elkészítése volt a feladat.

Csilla: Rajzolok is – ha van egy kicsit több időm -, de szinte minden kreatív tevékenység érdekel. Érdekes, hogy színes képeket nem „alkotok”, a grafika a mindenem. Sajnos itt nincs vége, mert imádok barkácsolni, pl. készítettem már néhány kisebb méretű bútort az otthonomba, de szeretek fényképeket szerkeszteni is, a verseimet is külön szerkesztett, néha átértelmezett fényképekre írom. Talán azért, ha egyszer megjelenik, ilyen verses kép-kötetben szeretném látni. Újabb szerelem a fusing üvegtechnika, amit kipróbáltam, de időigényes, arra nem futja most.

Lami: Melyik érzelmi állapotot nehezebb szavakba foglalni, a mélységes fájdalmat, vagy mikor alig lehet leszedni titeket a felhők közül a boldogságtól?

Edit: Saját tapasztalatom az, hogy a gyötrelmes korszakomban sokkal több vers születik, mint a felhőtlenben. De mivel az írás a mindennapjaim részévé vált, eddig ezért azt tudom mondani, hogy ha jön az ihlet szárnyra kél vele az öröm és a bánat is.

Csilla: Nekem egyértelmű, a kétségeimet, a fájdalmaimat könnyebb megjeleníteni. Egy-egy szép képet, pozitív gondolatot, életérzést is szívesen leírok. Viszont a saját boldogságomnak a boldog szerelemmel kapcsolatos érzéseit valamiért nem tudom átadni. A szerelemről úgy általában persze tudok írni, és visszagondolva régmúlt kedves, vagy fájdalmas szerelmekről is, de az adott pillanatban, a jelenben átélt, megélt szerelemről soha, csak ha már emlékké vált.

Lami: Emlékeztek első versetekre, mikor ráéreztetek az ízére a költészetnek? Miről szólt?

Edit: Életem első verse kb. egy éve született, szinte a semmiből, nem is értettem.....és valami kínszenvedéses, kezdetleges formába öntött zagyvaságnak tartottam.....meglepődtem, mikor többen tetszésnyilvánításukat fejtették ki.

Csilla: Az első verseimet 15 évesen, az iskolaújság publikálta. Többnyire tinédzser korom útkereséseiről vetettem papírra akkori gondolataimat. Hol a helyem? Ki vagyok? Milyen ízű az első csók, milyen érzéseket kavar bennem az első szerelem? Ilyen kérdések foglalkoztattak.

Lami: Küldtem egy festményemről fotót nektek. Ti sem tudtatok róla :) Kérlek titeket, hogy négy soros verset írjatok hozzá :) A kép címe: Ahol az álmok megszületnek