Adva volt egy üveg mágnesfesték, amit hónapokkal ezelőtt vettem boldogsághormonként magamnak. Tuti az ilyen begyűjtéssel nem vagyok egyedül.
Egy időben a fonalakat vásároltam, amikor meg akartam jutalmazni magam, de abból már annyiféle van, hogy csak frusztrálnak, ahogy üvöltöznek felém: „hé, Te, mindjárt itt az ősz, és belőlem strandruhát akartál csinálni...aztán ne pofázzál vissza, hogy jövőre is lesz nyár, nyugodjak le!!!”.
De a mágnesfesték nem pofázik vissza. Belőle egy volt. Igaz már régóta.
Most festményt nem készítek, mivel megyek festőtáborba, és így nem akarok félbemaradottan itthon hagyni egy képet, ezért mást kellett kitalálnom, hogy festékhez nyúlhassak.És igeeeeen!! A kis drága tégely rám mosolygott, én pedig bírom, ha kedves velem valaki, (látod, már nem is valami, hanem Valaki lett a mágnesfesték, hisz ezeknek az anyagoknak tuti lelkük van).
Szóval körbenéztem, mire kenhetném fel, az amúgy egyébként totál feleslegesnek tűnő üzenőtábla elkészítéséhez.
Ha már az emberlánya festő, akkor egy pár darab kasírozott tábla mindig van itthon, és egy jó pár keret is. Persze nem minden tábla tudja, hogy keretben kell végeznie, így tuti nem lesz azonos a méretük. De ha már egyszer elhatároztam, hogy csinálok ma valamit, akkor ki kell találni, hogy a belső díszléc helyett, amit a keretező bácsim szokott beletenni, hogyan toldjam nagyobbra a táblát.
Nem túl nagy ötlet, de fogtam egy nem használt pólómat, felszabdaltam csíkokra, és máris megoldást nyert a toldás.
De most egy kicsit előrerohantam. Szóval első lépésként lefestettem a kasírozott táblát ezzel a mágnesfestékkel, majd hagytam megszáradni. De itt jött a következő megoldásra váró csavar. Szerintetek miért gondolta lesiklópályának a mágneskorong a lefestett táblát???
Amikor kipróbáltam, hogy működik-e, tényleg az, ami rá van írva: mágnesfesték, a kis korong fogta magát, és vigyorogva lenyargalt a földre.
Pici, kerek, édibédi méretű. Olyan „porszívózáskor majd csak meglesz” nagysága van. Úgyhogy erre most sem idő, sem kedv nem volt készleten, hogy megkeressem, így előkaptam egy másikat.
Az sem tapadt meg. Egy csoportban megkérdeztem, hogy vajon már megint mit rontottam el, hogy az én mágnesem félreértett valamit, és vonzás helyett a lökést gyakorolja?
Nagyon segítőkész volt mindenki, de mivel nem volt türelmem megvárni (kb. két perc múlva jött az első komment), rohantam még egy réteg mágnesfestékkel lekenni a táblát.
És láss csodát!! Tapad, mint állat a mágnes rá...helyenként.
Lehet, nem azonos a festékréteg vastagsága, így van, ahol még álmodozik a lesiklásról a mágnes, ezért csúszkál veszettül lefelé, de legalább most már van olyan hely is, ahol kikiálthatom magam győztesnek. Ami azért valljuk be, hatalmas dicsőség az én DY tudásommal.
És végre áttérhettem boldogan a keret átfestésére. A barna jellege nem igazán jött be, így volt még itthon házi készítésű krétafestékem (2 rész latex, 1 rész gipsz, 1 rész víz), ami már hónapok óta be lett keverve, de még mindig nem száradt be szerencsére.
Ezzel átkentem, kicsit megcsiszoltam száradás után, mert ez a shabby stílus nagyon szívem csücske. Férjem nagyon nem érti, mi a poén az új tárgyak megöregítésében, miért nem hagyunk nekik időt, hogy szétmálljanak maguktól. De ezt csak mosolyogva szokta megjegyezni hál istennek, így kiélvezhetem dörzsi vágyaimat a tárgyakon.
Nos, következő lépésként rájöttem, hogy halál uncsi lenne ezt a fekete táblát így simán berakni a szépen antikolt keretbe, festeni kéne rá inkább valamit. Hát így alakult ki ez a kép. Először az üveg, motívum volt meg. Tudom, nem túl frappáns ötlet egy üzenő táblára „üzenet a palackban” dekort tenni, de kb. 10 perc alatt kivitelezhető volt, így egy másodperc alatt rábeszéltem magam, hogy ez tökéletes lesz.
Aztán persze, ha már végre festhetek, akkor „jaj, ott még sok a fekete...óh, hát tegyünk már ide fenyőket, tök jól fog kinézni” lelkendezés eredménye lett ez a kép.
Mikor végre abbahagytam a festegetést, mehettem a felszaggatott pólócsíkokat feltekerni, összetekerni, rátekerni a keret belsejére.
Heni, a Filcvarázs alkotója, mondta nekem a hétvégén, hogy a ragasztó pisztoly forró. De baszki, azt nem, hogy ennyire!!!!
Hát durván megégettem magam vele többször, amíg ezt a tekervényt összeállítottam. De sebaj, teher alatt nő a tábla. Szóval beleraktam végre valahára a megfestett lapot, és jöhetett a főpróba.
Vagyis nem. Te tudtad, hogy egy ilyen DIY tárgynál mindig eszedbe fog jutni valami, hogy még mit kéne elkészíteni??
Szóval jött a felismerés. Ok, hogy van mágnesem, de nem kéne rátenni valamit?? Halál csupasz szegény. Nos, az előzőleg említett csoportban egy hölgy feltett egy képet a saját táblájáról, és mondta, hogy ő megfestette a mágneseit.
Óh, én balga, ilyenkor nem igazán értem, hogy tényleg festő vagyok-e, vagy csak rengeteg festékem van itthon, így ez miért nem nekem jutott eszembe.
Húgomnak vettem különféle színű pöttyöző eszközt anno, és annyira szép színei voltak, hogy egyet megtartottam közülük magamnak.
Te tudtad, hogy ezek vonzzák a mágnest??? Na, akkor most már eszedbe ne jusson elengedni festés közben a mágnesdarabkát, mert egyébként hetyke módon fogja magát, és felpattan a gyöngyöződ végére, és te állsz előtte értelmetlenül, hogy ezt a befejező lépést miért nem lehet normális DIY ember módjára megcsinálni, még itt is képes vagy bakizni???
Két mágnest se közelíts egymáshoz ilyenkor, mert azok is jópofán elkezdenek egymás iránt vonzódni és te döbbent fejjel nézed, ahogy a festékes mágnesed odaszáguld a még szűz mágneshez.
Nos, hát ennyi röviden (?) a mágnestábla történetem.
Hidd el, elkészíteni sem volt kevesebb idő.
Szerző: Lami
Ha tetszett a cikk, kérjük oszd meg, és további ötletekért kövesd facebook oldalunkat.
