Nem is vagyok mindig ciki. Bár igaz, ehhez az is kell, hogy az ember mellett ott álljon valaki, aki minden mozdulatát figyelemmel kíséri.
A tanulási időszaknak sosem lesz vége az életben. Akármilyen papírral is rendelkezünk, mely a végzettségünket igazolja, lásd esetemben a festőművész, nem lehet úgy érezni, hogy készen vagyunk. Én még mindig járok kurzusokra, figyelem mások technikáit. Szerintem ez az a mondat, mely míg élek, nem hagyja el a számat sem magamról, sem egy alkotásomról: ez már tökéletes.
Viszont azt vettem észre magamon és tanítványaimon is, hogy sokkal magabiztosabban állunk az új dolgokhoz, ha áll mögöttünk valaki, aki ügyesebb, tehetségesebb nálunk. Aztán mikor hazaérkezünk, és újrapróbálkozunk emlékeink alapján elkészíteni az otttanultakat, sokszor közelében sincs az oktatáson elsajátított technika már a kezünkben.
A napokban ellátogattam egy kreatív hobbi kereskedésbe, ahol megbeszéltük, hogy miközben tárgyalunk, járjon a kezünk is, mint anno a fonókban tették a lányok, asszonyok. Valahogy az ötletek is jobban jönnek, ha nem egy face to face beszélgetés zajlik le, hanem effektíve mozog a kezünk az adott témakörben.
Így nemcsak a vezetőkkel találkozhattam, hanem Hildussal, a csoda kreatív csajszival is, aki közben a kezemre figyelt, míg nekem a szám is járt (mily meglepő :).
Hogy olyan lett-e a munkám, mint a mintadarab? Azt hiszem, végre egészen elégedett lehetek magammal, na :)
Kezdésnek egy cirka másfél méteres anyagot, lehet ez selyem, géz, bármi, félbehajtottunk és a kereskedés saját gyártmányú Vintage Spray-ével, a saját márkás Daily Art család tagjával, ad hoc jelleggel befestettük. Ez a festék bármilyen felületre használható, legyen az textil, fa, agyag stb. Az én színválasztásom az éppen készülő festményem miatt esett a babakékre, és fuksziára. Tuti, ez lesz rajtam, mikor promózni fogom a képet :)
A ketté hajtott anyag másik oldala, mivel nem tettünk közé kartont, így szintén kapott egy kevés festéket. Lehetett volna ezt úgyis, hogy közé papírt teszünk, és akkor a másik oldalát is befestjük száradás után, de így sokkal színátmenetesebb lett a textil.
Körülbelül öt perc alatt megszáradt a rekkenő hőségben. Egy kicsit keményebb lett a textil, mint eredetileg volt a festékréteg hatására, de ettől tartása is lett.
Majd jött a nekem már kissé „jaj, ettől biztos ideges leszek” fázis. Hungarocell golyókat, amiket lehet helyettesíteni fagolyókkal is, kellett bebugyolálni a textilbe, majd megtekerni az anyagot, és végül csomót kötni rá két golyó közé.
Hogy Hildus munkája szebb lett-e? Naná! Ha már előre beparázol, hogy egy folyamat neked biztos nehézséget okoz, akkor szeretheted majd magad annyira, hogy feladhatsz egy hirdetést: „jós tehetséggel bírok” megjelöléssel.
De mivel ott volt a segítőm, így a para hamar elszállt. Végül is sikerült megkötni a kilenc golyó köré a csomócskákat.
A végére kötött masni dicsőségét viszont már átadtam Hildusnak. Ott már elfogyott a türelmem, ez van :)
Ezt az ékszert a tulajdonosok egy külföldi útjukon látták, és mint mondták, már több esetben is volt példa arra, hogy megláttak egy kiegészítőt, dekorációt, beleszerelmesedtek, és addig kísérletezgettek vele, míg a tökéleteset nem hozták létre, amit végül csomagban megálmodva biztosítottak a vásárlóik felé.
Jelenleg kiskereskedők részére árulják termékeiket, így érdemes figyelni a polcokon a Remohobby termékeit, a Daily Art márkanevet, de terveik között szerepel, hogy magánvásárlókat is kiszolgálnak webáruházukon keresztül.
Egy kézműves hely szellemét a lelkesedés, tisztaság, nyitottság, közvetlenség, baráti hangulat jellemzi.
Pont, mint a fonókban. Ahol nemcsak a szájuk, hanem a kezük is jár lelkesen az asszonyoknak.
(Az alapanyagot a Remohobby biztosította.)
Szerző: Lami
Ha tetszett a cikk, kérjük, oszd meg!
