Az egész úgy kezdődött, hogy kaptam egy regiment kitűzőt.
Amikor először megláttam ezt a fonalat, azt hittem, valami rafinált pólófonal :) Hát jelentem, teljesen másról van szó.
Óvodás kori sztereotípiaként az élt bennem, hogy aki köt, az csak egy öreg nénje lehet. Aztán mikor tizennyolc évesen az első kabátomat megalkottam, rá kellett jönnöm, hogy ehhez nem kell
„Egy, kettő, három…..áááá, már a kortyokat is számolom” - akik horgolnak, azoknak mindennapos ez a felüvöltés.
