Jópár évvel ezelőtt egyik gyermekemmel megtekintettünk egy kiállítást, ahol egy pointillista kép előtt hirtelen kicsúszott belőle a saját kis világának ismerete:
-Anya, ez olyan, mint egy szalvéta!
És minő igazság. A képet közelről tekintve úgy láthatjuk, mintha a régi korok pöttyözött textúráju szalvétája lenne előttünk. Ennél persze jóval többet jelent, és jóval keményebb technikai tudást igényel a pointillizmus elsajátítása. És akkor még egyetlen szót sem emeltem a türelemnek, mely nélkül csak laza hadonászás, és össze nem téveszthető alkotás lenne a fröcskölési eljárással.
A pointillisták az impresszionizmusból indulva szintén a fények, árnyékok, hangulatok vonalán indultak el. A festő nem a palettán keveri ki a színeket, hanem arra hagyatkozik, hogy a szemben áll össze a különféle tiszta színekből feltett pontokból az árnyalás.
Ha elindulunk egy forma egyik feléből tiszta sárgával, majd a másikból pedig pirossal, akkor találkozásukkor, egyre sűrítve hol egyik, hol másik szín dominanciáját, összeáll egy narancsos, esetleg okkersárga, napsárga szín.
Hogy türelemjáték lenne? Elnézegetve az alábbi festményeket, a lazúrozás részemről inkább fekszik :)
Egy pár festmény ebben a stílusban.
Paul Signac A rózsaszín felhő festményénél látni, hogy a két színből a találkozásnál hogyan keveredik ki rengeteg árnyalási lehetőség.
Georges Seurat, a pointillizmus egyik "atyja", A cirkusz című festménye.
Henri-Edmond Cross-től egy portrét mutatnék be, ahol szintén izgalmas, hogy nem a bőrszínt keverte ki palettán a festő, hanem egymás mellé helyezte a kék, fehér, piros, sárga tiszta színeket.
És akkor íme a bevezetőben említett Plányi Ervin Tavaszi kert című alkotása.
Gyerekként tanították a papírfecnikkel való mozaik kirakást. Hát az is egy türelemjáték volt. Egy ilyen 75x105-ös méretű képet apró pöttyökkel felrakni.....van kérdés? :)
Szerző: Lami
Ha tetszett a cikk, kövesd idekattintva facebook oldalunkat.
