Amikor suliba jártam, másfél évig nem engedtek minket az olajfesték közelébe. Kizárólag pasztellel és szénnel dolgozhattunk. Aztán mikor végre engedélyt kaptunk rá, hogy most már festhetünk is, akkor rájöttünk, hogy nem volt hiába ez a hosszú ismerkedés a krétával. Selymessége, lágysága, egymásra rakható árnyalatai mind-mind visszaköszöntek az olajfesték használatánál.
Lami: A te találkozásod hogyan esett meg a krétával, és hogy maradtatok együtt? Bár kérdésem majdnem olyan, mint egy társkereső blog bevezetője, de aki már használta a pasztellkrétát, az tudja, hogy ez akár szerelem első látásra is lehet :)
Máté Sándor: Így igaz.Szerelem az első látásra. Jó négy éve akadt a kezembe Pósa Ede kiváló könyve a pasztellfestésről.Teljesen elvarázsolt mindaz,amit ott láttam és olvastam.Előzőleg csak annyit tudtam erről a technikáról, hogy Degas, Lautrec és a magyar Rippl Rónai keze alatt halhatatlan művek születtek ezzel az eszközzel. Pósa Ede könyve egészen testközelbe hozta a pasztellt, mint lehetőséget. Rögtön eldöntöttem,kipróbálom.
Családomtól születésnapomra hát ezt kértem. Meg is "leptek" néhány Sennelier rúddal. Innen már nem volt megállás, teljesen függő lettem, már ami a technikát illeti. Előtte többnyire grafikákat és olajképeket készítettem. Innentől igyekeztem mindent felkutatni, amit a pasztellről és a pasztellistákról fontos tudni.
Rengeteg időt töltöttem egy-egy kiváló kép tanulmányozásával, hogyan készülhetett, mivel ért el bizonyos megragadó hatásokat az alkotó,stb.
Lami: Ezzel az eszközzel néha úgy érzem nem bánnak megérdemelten. A ceruza, ami pedig talán jóval kevesebb lehetőséget ad, több elismerést tud kapni, vagy akár a másik véglet, az olajfesték is.
Talán még mindig sokan úgy állnak hozzá, mint egy gyerekeknek való játékszerhez. Pedig nem elég, hogy realisztikusan is lehet vele ábrázolni, de egy jó alkotó munkáját tekintve, simán leköröz igen sok olajfestményt.
Nálad erős hangsúlyt kapnak a fények, és ettől lesz eleven minden alkotásod. Hogyan gyűjtöd az anyagot képeidhez? Saját élmény, fotó, megihletett pillanat, esetleg netes rákeresés? Illetve mi az, amit hozzáteszel magához a fotóhoz a pasztell segítségével?
Máté Sándor: Sajnos ez így van. A pasztell nálunk kicsit hátrányos helyzetű a többi eszközhöz viszonyítva, az elődök között is kevesen voltak, akik fő médiumként használták volna, mint pl. Poll Hugó. Látunk remekműveket Kunnfy Lajosnál is az olaj mellett, nyilván Rippl Rónai barátságának köszönhetően, de inkább, mint egy mellékszál az életműben.
És így volt ez másoknál is. Ma nincs okunk panaszra, hiszen olyan kortársaink vannak, mint az említett Pósa Ede, továbbá a lenyűgöző Tarcsay Béla, Harsányi Zsuzsa, Ziegler Németh Ferenc, aki olajban és pasztellben is egyaránt rendkívüli...és még sorolhatnám.
Igazad van abban is, hogy az eszköz sokoldalúságát bizonyítandó, lehet szinte olajfestmény jellegű műveket is létrehozni vele, példa erre a barokk Joseph Vivien vagy a 18. századi Quentin de La Tour.
Sokféleképpen próbálok anyagot gyűjteni: egyrészt megfigyeléssel, ha mód van rá, helyben festéssel, de gyakorta le is fotózom, amit látok és érlelgetem magamnak, aztán egyszer felhasználom egy képhez.
Igyekszem rögzíteni magamban minden benyomást. A fényekkel valóban nem tudok betelni, hiszen egy csodálatos fénykoszorúban élünk. A reggeli napfény még egy kopott szobából is képes katedrálist varázsolni néhány percre. Az ilyeneket szeretném rögzíteni a papíron, hogy ne tűnjön el a múlandóságban.
Mindig benne vagyunk abban, amit csinálunk, legyen az festés, írás, vagy akár egy köznapi tevékenység. Jó az, ha ebben van némi tudatosság is, a festés ilyen.
Lami: Mi szól számodra a pasztellkréta mellett, és nem vándoroltál még át egy másik festési technikához?
Máté Sándor: Azért szeretem a pasztellt, mert van benne valami egyedi, amit csak ez az eszköz tud. Jó érezni a tapintását, jó az is, hogy kézzel, ujjal, tenyérrel is lehet dolgozni. Ez valami archaikus öröm. Gyors eszköz. Néha tíz-húsz perc alatt is elkészülhet egy kép vele és lehet, hogy az jobb lesz, mint egy többórás küzdelem. Talán egy hátránya van, hogy nem lehet a végtelenségig javítgatni egy képet, mert telítődik a papír és elfárad a kép. Könnyen el is maszatolódik, de hát végül is a falra szánjuk, nem lábtörlőnek.Ott viszont nyugton van.
Lami: A nálam tanuló diákok szintén éveken át pasztellkrétával dolgoznak. Amiért nagyon szeretem, az többek között az, hogy lehet vele keményen tónusokat feltenni, és határozott kontrasztokat kialakítani, de egy sejtelmes lágyság is kivitelezhető ugyanazzal a krétával. Képeid aprólékos kidolgozottsága, ha egy csipke részletet vesszük például, ugyanúgy megjelennek nálad, mint egy egymás mellé, a kréta vonalát láthatóvá tévő tónusozások is. Én láttalak már alkotni, magam is részt vettem egy kurzusodon, amin nagyon sokat tanultam tőled. Mi az egyik legfontosabb gondolat, amit mindenkivel megosztasz azzal kapcsolatban, hogy a krétában mennyi lehetőség rejlik?
Máté Sándor: Talán nem tűnik közhelynek, ha azt mondom, elsősorban meg kell szeretni ezt a fantasztikus eszközt. Csak szeretetből születhetik valami jó. Minden eszközt csak megszelídítés után, szinte domesztikálva tudunk használni. Fontos a türelem, mint általában is. Legyünk magunkhoz is elnézőbbek, hiszen csak mi tudjuk, mennyi idő és fáradság van a munkánkban. A kívülálló hamar ítél és sommásan, de nekünk tudnunk kell, hol tartunk. Legyen a munkánk öröm és szabadság, csak így hozhatjuk ki magunkból a legjobbat. Kell némi bátorság,hogy megismerjünk új dolgokat.
Lami: Tervek, elképzelések a jövőre? Illetve hol lehet megtekinteni alkotásaid?
Máté Sándor: Alapvetően biblikus gondolkodású vagyok, ezért a tervekkel is így szoktam lenni: ha Isten megengedi és élünk...tehát szeretném még sokáig szolgálni ezt a kifejezési eszközt, de tervem újra visszatérni az olajhoz, komolyabban akvarellezni és rajzolni. Mivel hatvan már régen elmúltam, nem tervezek nagy újításokat, hanem inkább a részletekben szeretnék fejlődni, mélyülni.
Máté Sándor további képei az alábbi linken megtalálhatóak:
Alkotó: Máté Sándor
Szerző: Lami
Ha tetszett a cikk, kérjük, oszd meg!
