Mikor kezdődne az igazi élet, ha nem akkor, mikor már nemcsak a technikai tudás van a kezünkben, hanem az élettapasztalat is erősen hozzásegít egy sikeres életpályához?
Nos, ez nem húsz évesen történik meg. A mai fiatalok sokkal harcosabbak, keményebben vágnak utat maguknak, hamarabb akarják a sikert, mint a múlt század szülöttei. Persze ebben nincsen baj. Legyenek a fiatalok az úttörők, mutassanak példát azoknak, akiket egy szolidabb szellemben neveltek.
Egy negyven, vagy akár ötven feletti embernek nem az anyatejjel nyomták az internet világát, első fotója újszülöttként nem a közösségi portálon jelent meg, hanem ma már vintage hangulatra keresztelve, egy fekete-fehér kópián vigyorog meztelen fenékkel.
De ez a nemzedék, a negyven felettiek, a kapuzárási pánikot is ismerve, megrázzák magukat, és alapozva az életkoruk segítségével elért tapasztatalataikra, nem engedik, hogy háttérben maradjanak.
Emberileg megértek arra, hogy ők már biztosan tudják, mi rejtőzik bennük. Ha még csak hobbiként is élték meg addig a művészetet, de már ismerik haloványan a siker ízét, amit alkotásaik hoztak meg számukra. Tudják, kik önmaguk, nem fellegekben lubickolnak, és botorul, vadul mennek neki a feladataiknak.
Szerveznek. Építenek. Terveznek. Majd haladnak.
Leélték már az életüknek azt a korszakát, mikor összegyűjtöttek minden hozzávalót az eredményes élethez.
Nézzünk egy pár példát.
Itt van például Reigl Judit, aki kilencven éves kora felett lett népszerű Magyarországon. Olyan áron értékesítették egyik művét egy aukciós árverésen, amire magyar művésznek még sosem volt rá addig példa (átszámítva 128 millió forintért kelt el).
Bár nem teljesen művészi terület, de az autóiparnál is egyértelműen fontos a dizájn, így érdemes megnevezni Henry Fordot, aki 45 éves kora után indult be a T Modell piacra dobásával.
Ha már egy kicsit elkalandoztunk a művészet világából, akkor gyorsan itt van két ember, akik szintén nem huszonévesen hódították meg a világot, és ma már a szülők röhögve mesélik, hogy az elsők között tanulják meg ezeket a szavakat a csemetéik. Az egyik Ray Kroc, a McDonalds alapítója, a másik pedig Harland Sanders, a Kentucky Fried Chicken megálmodója.
De hogy térjünk vissza a művészethez. Claude Monet festői világa, és üzenetei már jóval negyven éves kora felett indult el a népszerűség útján. Addig is festett és számos sikert bezsebelt, de az igazi áttörés neki is a késői években indult el.
Andrea Bocelli neve szintén nem ismeretlen, aki viszont első albumát 41 évesen adta ki, addig bárokban zongorázott esténként.
Na de akkor haladjunk végig, hogy mi az, aminek negyven éves kor felett már birtokában vagyunk:
-tudjuk, hogyha hétfőn kezdünk bele egy alkotásba, nem leszünk vasárnapra világsztárok, ergo türelemmel lettünk megáldva
-ha valami nem sikerül, nem hisztirohamot kapunk, hanem az újratervezésbe fogunk bele, hisz tudjuk, hogy a dolgok megvalósíthatóak, ezért több irányból is megközelíthető a cél
-rengeteg tudás van már a birtokunkban, hisz igen sok évet töltöttünk tanulással
-annyi gyakorlat van már kezeink között, hogy amit húsz évesen két óra alatt készítettünk el, azt már negyven felett egy negyed óra alatt kipipáljuk
-a tárgyalásokon hatalmas előnynek számít, hogy emberismeretünk az évek alatt megmutatta, kivel hogyan lehet beszélni, hogyan jussunk el oda, hogy a közös nevezőt megtaláljuk a partnerrel
-tudunk nem-et mondani, ezért nem adjuk a nevünk mindenféle felkéréshez, hanem a minőséget, és márkánkat tartjuk első helyen, nem a keserű szájízzel megkeresett bevételt
-lehiggadtunk, már nem a heves útkeresési fázisban vagyunk, hanem tudatosan megyünk neki a feladatoknak
-hatalmas kapcsolati tőkével rendelkezünk, ami az ismertségünk szempontjából erős bevételt jelent
-negyven felett már tudja az ember, hogy megszerezni és megtartani két különféle hozzáállást igényel, ezért amit megszerzett, már ápolja is, és nem természetesnek veszi a jelenlétét a sikernek.
Van viszont egy dolog, mely kicsit visszahúzza ebben az időszakban az embereket. Ami egyben előnyt is jelent máshol, itt viszont hátrányként számolható fel.
A tapasztalat.
Több lesz a félelem, a bizonytalanság, az önbizalomhiány. Már olyan pofonokat kellett megélni, és elhárítani az évek folyamán, melyek lassúbbá teszik a bátorság feltörését. Rokonok, barátok szavai csengenek az emberek elméjében, melyek arra intik, hogy maradjon a kényelmes, bár rohadtul semmilyen megszokott helyén, ne adja fel a biztos munkáját, ne induljon el a járatlan úton.
Az eléggé kitartó és harcos szellemek persze magasról tesznek ezekre az ostorcsapásokra. Tudják, hogy mik lehetnek a buktatók, de ezek pont azért jók, mert így a megoldásokat is megtalálják rá. Ha egy feladat, akadály áll eléjük, nem visító frászt kapnak, és mennek vissza a komfortos és baromi szürke életükbe, hanem kreatívan azon agyalnak, hogyan lehetne megtalálni a megfelelő továbbhaladást.
Nem könnyű ez az élet, hisz az évek múlnak, és az emberben benne motoszkál, hogy nincs annyi ideje megvalósítania önmagát, mint húszévesen lett volna. A technika bődületes tempóban fejlődött, így nemcsak magát az alkotási fázisokat kell felfrissíteni és modernizálni, hanem a piacra törés is más területeken zajlik, mint fiatalkorában.
De ez a kapuzárási pánik egyben kezet fog a szenvedéllyel, azzal az érzéssel, mely megrémiszti a negyven feletti alkotókat, hogy vajon tényleg olyan lapos életet akarnak-e élni, mint amiben vannak, vagy egy hatalmas ugrással berobbannak inkább a köztudatba, és szarnak rá, hogy vetélytársaik bácsinak és néninek nevezik-e őket.
Szóval az élet ott kezdődik, ahol húsz éves fejjel még azt gondoltuk, hogy a halál szelei ébresztenek reggelente.
De maradjunk inkább az újjászületés megnevezésnél. Mégiscsak jobb a rezgése, nem?!
Szerző: Lami
Ha tetszett a cikk, oszd meg, és kövesd facebook oldalunkat.
