Derült égből apu – avagy létezik-e kegyes hazugság?
Derült égből apu – avagy létezik-e kegyes hazugság?

Filmcím. Fotó. Szereposztás. Aztán, ha valaki nem elég alapos, és elfelejti elolvasni a tartalmat is előzetesen, akkor lehet, hogy mást kap, mint amire számított. Nos, én így jártam.

De a helyzet az, hogy szerencsém volt most ezzel a „gondatlansággal”, így legalább megnéztem, és felvetettem magamnak egy kérdést a film nézése közben: létezik kegyes, így megbocsátható hazugság?

Én, aki inkább felkapom a páncélom, ha az igazságot osztom, de jobbnak látom erkölcsileg ezt a fajta hozzáállást, mint a hazugságot, nehezen tudom eldönteni, hogy a hazugság megbocsátható-e.

A film sztorija röviden: adva van egy macho pasi, aki munkaköri kötelességének érzi, hogy a nőket mindenféle módon szórakoztassa, mikor kibérlik a yachtot. Ez a szórakoztatás egyszer csak egy baba formájában jelenik meg, akit három hónaposan otthagy nála az anyja, mint az előző nyár emlékét.

Persze le sem kéne írnom, hogy a pasiból jó apa lesz, mindent megtesz a lányáért, hogy boldogan éljenek, míg a halál el nem választ… és akkor itt jön a fordulat. A filmben elhangzik, hogy valaki halálos beteg, de az utolsó öt percig nem tudjuk, kiről van szó. Két esélyes a dolog, és még következtetni sem lehet igazán. Visszapörgetve utána a filmkockákat rájövünk végül mindenre, hogy ki mit miért csinált, és megértünk mindent. Egyébként is tele van váratlan helyzetekkel, újabbnál újabb szövevényekkel a film, így sosem unatkozunk vagy várjuk a vége feliratot.

Annyit elmondok még a történetről, hogy az anya nyolc év után újra jelentkezik, és „jó fej” módjára még vissza is követeli a gyereket magához. Hogy ez milyen sikerrel jár, empatikus módon megoldható lesz, vagy bíróságot is be kell vetni, esetleg megint belenyomnak a film alkotói egy csavart, ennek mindenki járjon utána.

Egy gondolat erejére viszont térjünk vissza felvetésemhez, mely szerint létezik-e kegyes hazugság? Ha már kitalálták ezt a szókapcsolatot, akkor kell lennie alapjának. Ha azt vesszük, hogy az egész film hazugságra épül, viszont ennek eredménye egy boldog gyermekkor, akkor az ember mindent megbocsát, megért, és erősen jóváhagy.

Omar Sy neve nem ismeretlen, már az Életrevalókról is írtam nemrégiben. Most is valami hasonlót hoz ki magából. Rossz fiúból jó fiú lesz a maga sajátos módján.

A film vége sírás, és mégsem. Kapunk egy olyan gondolatsort, amin el lehet merengeni: ha tudjuk, hogy jön a vég, de nem tudjuk, mikor, ebben az esetben mivel érdemes megtölteni a napokat, illetve a vég bekövetkezte után hogyan lehet úgy továbbélni, hogy mosolyogni tudjunk a világra?

Szerző: Lami

Ha tetszett a cikk, kérjük, oszd meg!

Hírlevél feliratkozás

Iratkozz fel hírlevelünkre, hogy két hetente értesítést kapj a legújabb cikkekről!