Ízek, imák, szerelmek - és a gyorstekerő gomb összhangja
Ízek, imák, szerelmek - és a gyorstekerő gomb összhangja

Ha egy temperamentumos nőt le akarsz ültetni egy film elé, ne mondd el neki, hogy a közepe részt szét fogja unni. Inkább arról mesélj, hogy az élet nem mindig akkor adja meg a várva várt változást, mikor az ember rohan, és kint, a világban keresi élete boldogságát, hanem jobb, ha ezt a futkározást felcseréli egy csendes sétára önmagában.


Ja, hogy ettől is kellemes fintorok fogják eltorzítani arcát?

Nos, az Ízek, imák, szerelmek első körben könyv formájában ragadott el. De hogy kivágtam volna belőle a közepe részt, az is biztos. Már alig vártam, hogy ez a belső utazás egy külső pörgéssel perdüljön végre előre.

eat pray love

A film első része azonnal belenyom az arcodba egy válást, egy boldogtalan nőt, aki rájön, utaznia, mennie kell, hogy megtalálja a boldogságot. A következő idézetet azt hiszem, lazán ki lehet tenni igen sok szürke házasság kapujába:

"Mi van, ha rájövünk, nem működik a dolog közöttünk? Mégis kitartunk egymás mellett és elfogadjuk, hogy veszekszünk, hogy egyre kevesebbet szeretkezünk, de nem tudunk egymás nélkül élni. S így éljük le az életünket, boldogtalanul. Mégis boldogan, mert együtt vagyunk."

A következő részben útkeresőnket már egy fiatal srác oldalán látod (David - James Franco), ahol az igen nagy korkülönbség hosszú távon nem hoz előnyös együttélést a pár számára.

De gyors ugrás, és máris Olaszországban vagyunk, ahol az evés-ivás, család, szeretet, önfeledt szórakozás, pörgős képek fogadják az embert.

De tovább kell menni, és el kell mélyedni önmagunkban. Vagyis állítja ezt a főhős, Liz (Julia Roberts), aki végül Indiában köt ki, hogy néha megerőltetve pulzáló énjét, megismerkedjen a meditáció, a belső béke harmóniájával, és építő erejével.

Nos, ez volt az a rész, mely bár igyekezett elhitetni a nézővel (velem), hogy mennyire hasznos lehet a teljes kiegyensúlyozottsághoz a belső nyugi, nehezen kapott meg mozgókép formájában is, nemhogy több száz oldalon keresztül a könyvben.

De jött Bali. És végre jött a szerelem Felipe, azaz Javier Bardem személyében. Na persze nemcsak úgy, hogy előtted a love stroy, majd „boldogan éltek míg...”.

0184bbc49c7af38807861fe4289144fe

Nagy-nagy lobogás, egészen addig a pillanatig míg el nem érkezik az a rész, mikor dönteni kell, hogy szabad legyen az emberlánya, vagy a végre kiküzdött függetlenségét ismét adja fel a szerelemért, mely sosem mutatja előre, hogy mi lesz a vége felirat.

Vívódások, önző és önzetlen kérdések, fájdalmas hiány, félelem a múlt miatt.

De a boldogság sosem akkor érkezik el az ember életébe, mikor a múltban hagyott események miatt a józan tapasztalatára hagyatkozik valaki, hanem mikor bízik önmagában, változásában, és újra hinni akar abban, hogy az élet nem egy vissza-visszatérő körforgást hozhat csupán, hanem a rózsaszín felirat a film végén majd tuti jól fog mutatni. Ahogy ez a gondolat is mondja:

"Sikerült megértenem, hogy nyitottnak kell lenni a változásra. Jobbat érdemlünk annál, mintsem azért maradjunk együtt, mert félünk attól, mi lesz velünk, ha elválunk."

Hogy tetszett-e a film? Nos, nem először néztem meg. Ez csak jelent valamit.

De azt is el kell mondanom, tök jól ismerem a gyorstekerő gombot a távkapcsolón...szóval a közepe sem zavart meg az élvezetben :)

 

Főbb szerepekben:

Elizabeth Gilbert - Julia Roberts
David - James Franco
Steven  - Billy Crudup
Felipe  - Javier Bardem
Richard  - Richard Jenkins

 

Szerző: Lami

Ha tetszett a cikk, kérjük, oszd meg!

 

Hírlevél feliratkozás

Iratkozz fel hírlevelünkre, hogy két hetente értesítést kapj a legújabb cikkekről!