Lami: Személyes kötődésem is van az ajtókoszorúidhoz, hisz minden nap, ha elmegyek itthonról, vagy hazaérkezek, az egyik gyönyörű alkotásod búcsúzik el tőlem utoljára, és ő üdvözöl elsőként. Nem lehet nem rátekinteni. Nagyon szeretem ezt a könnyed kedvességet, amit sugall. A közösségi portálon nézegettem egy pár ember munkáját, de a tiéden akadt meg a szemem legelőször azzal a felkiáltással, hogy „tőle kell nekem!!”. Sokan ott rontják el, hogy rengeteg mindent szeretnének egy darabra rátenni. Te hogy bírod megállni, hogy a „kevesebb több” stílus megmaradjon és mégis maga legyen a tökéletes harmónia és elegancia?
Ilona: Nagyon örülök az első kérdésednek, mert tökéletesen megfogalmaztad, mi a célom az alkotásaimmal: melegséget, kedvességet lopni az emberek otthonába. Nem véletlenül választottam tevékenységem címének: Otthonmelengető decor.
Valóban, a kevesebb néha sokkal több. Mai világunkban, amikor töménytelen vizuális inger ér minket, meggyőződésem, hogy az emberek számára megnyugtató, pihentető érzés ránézni egy olyan alkotásra, ami megkíméli őket mindezektől. Magam is a mértékletességet kedvelem minden területen, szerintem ez a harmónia és az elegancia kulcsa. Valahogy ösztönösen megérzem: erre ennyi elég!
Lami: Koszorúid nem hivalkodóak, nincsen őrületes színkavalkád. Rendkívül elegánsak, légiesek, és ráadásul tökéletesen igazodik a ma divatos vintage hangulatához. Mely színek állnak a legközelebb hozzád, amikkel szeretsz dolgozni?
Ilona: Ez nagyon érdekes, mert a kedvenc színem a zöld. Imádom és tisztelem a természetet, ha tehetem, szívesen utazok és kirándulok. Kicsinyke udvarom nyáron tele van virággal, nem csak gondozom őket, beszélek is hozzájuk. Minden szépséget megcsodálok Isten teremtett világában. De van-e jogunk utánozni őt? Még ha megpróbálnánk, akkor sem sikerülne! De azt megtehetjük, hogy a növényeket megmentjük az enyészettől, tovább éltetjük őket valamilyen formában – jelen esetben az ajtókoszorúkban. A natúr színek mögött a saját élményeimet látom. Ezen kívül a vintage stílus előnye, hogy könnyen beilleszthető bármilyen színvilágú lakásba.
Lami: Több helyen olvastam, hogy kizárólag természetes anyagokkal dolgozol. Kedvenceid ezek közül melyek? Milyen lakásdekorációkon köszönnek még vissza?
Ilona: Igen, néhány gyöngyön kívül csak természetes anyagokat használok, a kellékek mind szárított növényi részből készültek. Kedvenceim a fából készült virágok, a termések és a pamutcsipke. Ezen kívül szívesen használom a természetben, kirándulások alkalmával gyűjtött tobozokat, makkokat, terméseket, faleveleket, ágakat. Ezeket az őszi, karácsonyi kopogtatókhoz, asztaldíszekhez, adventi koszorúkhoz használtam fel.
Lami: Sok alkotó életében eljön az a pont, mikor arra döbben rá reggel, hogy azt teheti, amit szeret. Ehhez elérkezni igen nagy út vezet. Többek nem is merik álmodni, hogy megvalósíthatják vágyaikat. Ha most hozzád fordulna valaki azzal a kérdéssel, hogy mi az a motiváció, ami mindig az új és újabb szépségek létrehozása felé visz, állandó lendületben tart, mit tanácsolnál neki, hogyan álljon hozzá az alkotáshoz?
Ilona: Nagyon szeretem a munkámat, 34 éve vagyok óvodapedagógus. Elég hosszú idő telt el, mire megéreztem: az óvodai dekorációkon kívül készíthetek mást is. Az otthonomat mindig szívesen dekoráltam az aktualitás ünnepnek, évszaknak megfelelően. Aztán egyre többen megcsodálták, és kérték: ”Csinálj már nekem is!” Meg is tettem, sok ilyen jellegű ajándékot készítettem.
Rendkívül megnyugtató érzés és öröm töltött el a munkálkodás közben, és a mások örömét látva. Megértettem, hogy a munkámon kívül ez is az én küldetésem! Ezért döntöttem úgy, hogy folytatom, és tevékenységemet hivatalos mederbe terelem.
Azt tanácsolom mindenkinek, hogyha késztetést érez az alkotásra – legyen az bármilyen apró dolog is-, nyugodtan vágjon bele! Ha ez megnyugvást és örömet jelent a számára, akkor már jó úton indult el.
Lami: Megvallom őszintén, úgy képzelem az otthonod, hogy még a spájz ajtaján is van koszorúd. Én biztos képtelen lennék megállni, hogy az éppen aktuális darabot ki ne lógassam egy szabad helyre. Rosszul gondolom?
Ilona: Tudod, a cipésznek is lukas cipője! Ezzel most én is így vagyok. A régebbi alkotásaim díszítik a lakásomat, az újakban csak addig gyönyörködöm, amíg el nem kelnek.
Lami: Ha ránézünk egy ajtókoszorúra, azt gondolnánk, hogy „áh, ezt sittysutty meg lehet csinálni”. Viszont, ha valaki hozzákezd, akkor jön rá, hogy ahhoz, hogy az esztétika is megmaradjon, ne látszódjanak a ragasztócsíkok, és még sorolhatnám, mennyi nem várt dolog jöhet közbe, máris másként látja egy darab megalkotását. Volt-e neked olyan élményed, mikor te is azt hitted, hogy valami nagyon egyszerű lesz, de végül rengeteget kellett alakítanod rajta, hogy rájöjj a trükkre?
Ilona: Az ajtókoszorúk készítése – vagy bármilyen száraz növény kompozíció létrehozása-, aprólékos munka. Kitalálni, kipróbálni, mit hova teszel, milyen színt használj – nagy odafigyelést igényel. Ilyenkor úgy érzem, az eszemet és a kezemet a felsőbb hatalom is irányítja. Talán ennek köszönhető, hogy egy-két hólyagon kívül, amit a ragasztópisztoly okozott, semmilyen nagyobb kudarc nem ért még, nem volt szükség rá, hogy valamit teljesen átalakítsak. A megrendelőim igényét természetesen mindig figyelembe veszem, ahogyan ezt Te is tapasztalhattad.
Mondják rólam, hogy mindenben maximalista vagyok. Addig nem nyugszom, amíg tökéletesnek nem érzem a munkámat. Nem csak arra törekszem, hogy az alkotás esztétikus és mutatós legyen. Fontos, hogy tartós is maradjon.
Ahogy mondani szoktam: - Nem az én érdemem, a jó Isten áldása!
Ilona: Alkotásaidat hol lehet megtekinteni, illetve ha valaki beleszeret valamelyik munkádba, hogyan tudja felvenni veled a kapcsolatot?
Alkotásaim megtekinthetők a facebook-on Otthonmelengető nevű oldalamon, de a privát oldalamon is meg szoktam osztani őket. Itt mindig elérhető vagyok, de kérésre telefonszámot és e-mail címet is adok.
https://www.facebook.com/Otthonmelegito/?fref=ts
Alkotó: Nyíri Ilona
Szerző: Lami
Ha tetszett a cikk, kérjük, oszd meg!
